Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
II. Az alkotmányosság részleges helyreállítása
városi törvénykezés megszervezésére. Február közepétől mind a szóbeli bíróság, mind a városi törvényszék — a főbíró elnöklete alatt — megkezdte működését. (A megyei törvényszék felállítására majd csak május-június folyamán került sor.) Ezekben a napokban már folyt az országgyűlési képviselő-választások előkészítése. A február 9-i közgyűlésen megalakították a választásokat lebonyolító Központi Választmányt, amely másnap megkezdte működését. A követválasztás napját március 4-re tűzte ki. A választójogosultak összeírása február 25-én befejeződött. Ugyanezen a napon a képviselő-testület megvitatta a megválasztandó követtel szembeni elvárásokat. Alapvető követelményként kimondták, hogy a megválasztott országgyűlési követ „ismerje erkölcsi és hazafiúi kötelességének a becsületszó szent esküje mellett nyilvánítani a választóközönség előtt, miként politikai hitvallásul egyedül s kizárólag csak az 1848-iki törvényeket veendi iránytűül a nemzet jövendő boldogsága megalakítása s megszilárdítására”. A választást az Óvárosháza udvarán tartották. Seress László választási elnök felvázolta Magyarország jelenlegi helyzetét, hangsúlyozva az összeülő országgyűlésre váró fontos teendőket. Az elnöki megnyitó után megkezdődött a követjelöltek ajánlása. A választók egyik része Boros Sámuel volt polgármester, a másik része Vecsery Zsigmond jelenlegi főbíró megválasztása mellett érvelt. Az elnök szavazást rendelt el. Boros Sámuel 662, Vecsery Zsigmond 153 szavazatot kapott. Ennek alapján Boros Sámuelt kiáltották ki Szentes város országgyűlési követének. (Az 1555 szavazásra jogosult lakos közül 815 élt jogával.)61 Az 1861. január végén megválasztott városi tisztikar személyi összetétele nem bizonyult tartósnak. A tavasz folyamán több jelentős poszton személycserékre került sor. Május elején — gyengélkedő egészségi állapota miatt — Bálint László polgármester is benyújtotta lemondását. A közgyűlés ezt nem fogadta el, így Bálint továbbra is hivatalba maradt. Betegsége azonban komolynak bizonyult, május utolsó napjaiban meghalt.62 A városi képviselők május 31-én értesültek a polgármester haláláról. Ugyanekkor jutott tudomásukra az is, hogy a szomszédos Csongrádon kezdetét vette az alkotmányos időszakban megtagadott állami adók katonai erőszakkal történő behajtása. Mivel várható volt, hogy a császári katonaság hamarosan Szentesen is megjelenik, sürgősen dönteniök kellett arról, hogy a városi vezetőség és a lakosság milyen magatartást tanúsítson. Rövid megemlékezés után intézkedtek Bálint László temetéséről, majd nyomban hozzáláttak az adóbehajtással kapcsolatos teendők megvitatásához. Mindenek előtt leszögezték, hogy a magyar nemzet csak a saját törvényei által megállapított adók lerovására kötelezhető, az „önkény szülte” császári adók fizetésére nem, ennél fogva — hangoztatták a képviselők — „a szolgaság járma alatt is maradt elég erőnk, s jogérzetünk kimondani, miként a most erőszakolt adó Isten és ember előtt törvénytelen, s mint ilyent mi, kik életünknél is kedvesebb alkotmányunkhoz, törvényeinkhez tántoríthatlan hűséggel ragaszkodunk, önakaratúlag fizetni soha nem fogjuk”. Határozatilag kimondták, hogy a törvénytelen adónemek behajtása végett megjelenő, bármi néven nevezendő császári hivatalnokok beszállásolását a tanács, illetőleg a polgármester határozottan tagadja meg. A város tizedeibe bizottmányokat neveztek ki egy-egy tanácsnok elnökleté61 CSML (SzF) 15—16, 34/1861. Közgyűlési jgyk.; 1—7/1861. Szentes Város Központi Választmányának jegyzőkönyve; 177/1861. Tanácsi jgyk. és ir. « CSML (SzF) 47, 67-68, 93, 96—97, 107/1861. Közgy. jgyk. 44
