Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)

I. Abszolutista berendezkedés

színre kerültek mindazok a hiányosságok, melyek a korábbi tisztikarok működését jellemezték. A felettes hatóságok különösen a határidős jelentések sorozatos késésére figyeltek fel. Stammer Sándor főszolgabíró már 1855 végén nyomatékosan figyelmeztette a polgármestert, hogy „vegye komolyan e tárgyat, s ne kényszerítsen kifogyott türelmem folytán oly kifakadásra, mely minden esetre mind magamra, mind önre nézve kellemetlen lenne”. Az ilyen és ehhez hasonló szemrehányó fenyegetések az elkövetkezőkben mindennaposokká váltak. Az ügyintézés lassúságának okát a főszolgabíró elsősorban abban látta, hogy a tisztviselők magánügyeikkel vannak elfoglalva, a „hivatalos teendőket pedig csak kegyelem munkának tekintik”. Erre utalva 1857 januárjában felszólította a polgármester, hogy „alárendeltjeivel e részbeni tapasztalásomon alapult észrevételeimet tudassa, és úgy intézkedjék, hogy ne legyek kéntelen én itt befolyással lenni, mert meg lehet győződve, bár nem örömest, de nagy következést fognék előidézni”.49

Nem volt kevesebb a panasz az 1855 tavaszán kinevezett községi választmány munkájával kapcsolatban sem. Nem is csoda, hisz az új választmányi tagok még annyira sem tejesítették kötelmeiket, mint elődeik. Gyakori esetnek számított, hogy a 22 tagból mindössze 6-8 jelent meg a választmány ülésein. Akadtak olyan tagok, akik 1855—57 között egyszer sem vettek részt a választmány ülésén. Az 1857 őszére kialakult helyzetet Lubinszky György főjegyző (helyettes polgármester) a következőképp értékelte a főszolgabíróhoz írt jelentésében: „A községi választmányi tagok nagyobb része, daczára annak, hogy már végzésileg is figyelmeztettek, hivatásokat vagy a legnagyobb közönnyel, vagy éppen nem töltik be, s ennek eredménye, hogy vannak tárgyak, melyek négy ízbeni kitűzés után is fel nem vétethettek.” Az általános érdektelenségre hivatkozva Lubinszky sürgette a választmányi tagok mielőbbi lecserélését. Javaslatát a megyehatóság indokoltnak találta. 1858 áprilisában a választmány 15 idősebb tagját felmentették, s helyükre újakat neveztek ki. A 15 új és 7 régi tagból álló választmány beiktatására május 22-én került sor. A választmány felfrissítése a körülményekhez képest jól sikerült, ugyanis számos olyan személlyel egészült ki (Oroszi Miklós, Mikecz Ferenc, Győri József, itj. Sarkadi Nagy János stb.), akik az elkövetkezőkben meghatározó szerepet játszottak a város közéletében, s későbbi tekintélyüket a választmányban végzett tevékenységükkel alapozták meg.50

A városi elöljáróság munkájával szemben tovább halmozódtak a kifogások. A felettes hatóságok a puszta fenyegetőzésen túllépve most már szigorúbb eszközökhöz nyúltak a hivatali rend helyreállítása érdekében. Gyakoriakká váltak a pénzbírságok és a fizetéselvonások. A sorozatos bírságolások ellenére a fegyelmi helyzet nem sokat változott. Hatástalanok maradtak Stammer főszolgabíró egyre durvább hangú megrovó levelei is, melyekkel Sréter polgármestert ostromolta. 1858 végén kiábrándultán állapította meg, hogy: „A községi hivatalnokok az annyiszor meghagyott hivatalos órák pontos megtartásába oly hanyagságot tanúsítanak, miszerint kétlem, hogy a hazában e részben nagyobb rendetlenség léteznék, mint itt Szentesen. Nagy része a hivatalnokoknak csak 10 óra felé sétál fel hivatalába, és azt már 1/2 12-kor elhagyja, délután pedig 4 órakor mennek fel és este 5 órakor szerencse ha egy pár szorgalmasabbat kivéve valaki a község házánál fent dolgozik. Innen van nagyon természetes azon

49 CSML (SzF) 25/1855., 4/1857. Szentes Város Polgármesterének elnöki iratai (a továbbiakban Polgm. ein. ir.)

so CSML (SzF) 2/1856., 27/1858. Közs. Választm. jgyk.; 63/1857. Polgm. ein. ir.

36