Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
I. Abszolutista berendezkedés
következmény, hogy a községnél minden ügy csak pénzbírságolási fenyegetéssel vitetik eredményre, örökös kapkodás és felületességgel.” Utolsó figyelmeztetésként a polgármester lelkére kötötte, hogy „Igyekezzen magának alárendelt személyzete előtt a hivatalos teendők közepette nagyobb tekintélyt, a munka felosztásában kérlelhetetlen következetességet szerezni, mert enélkül a község házánál valóságos káosz fog beállani”. Az újabb erélyes főszolgabírói megrovás hatására Sréter polgármester egy körrendeletét bocsájtott ki, melyet minden beosztott hivatalnokával láttamoztatott. Ebben a tisztviselőket a hivatali órák (de. 9-12-ig és du. 3-6-ig) szigorú betartására utasította, kijelentve, hogy a jövőben már az első igazolatlan késésért fel fogja jelenteni az érintett hivatalnokot. Gyanítható, hogy gyökeres változásra igazából ő sem számított.51 A helyi problémákat átmenetileg elhomályosították a nagypolitika 1859—60. évi eseményei. 1859 tavaszán vidékünkön is az olaszországi háború fejleményei kerültek az érdeklődés középpontjába. Az önkéntesek toborzása, valamint a hadikiadások fedezésére kért adományok kapcsán észrevehetően változott a felettes hatóságok hangneme. A fenyegetőzéseiről ismert Stammer főszolgabíró is megenyhülni látszott Szentes város irányában. Május végén személyesen megjelent a községi választmány ülésén, s immár a város „ismert loyalitására” hivatkozva kérte, hogy tehetségéhez képest adománnyal járuljon hozzá a hadikiadások fedezéséhez. S midőn a város 1200 pengőforintot megajánlott a fenti célra, köszönő és elismerő levél érkezett magától a főkormányzótól.52 Ismeretes, hogy Ausztria súlyos vereséget szenvedett az olaszországi háborúban. Ez maga után vonta az eddigi centralista politika csődjét. Az uralkodó kormányzati változtatásokra kényszerült, amelyek Magyarországot is érintették. 1860. március 30-án felmentette Albrecht főherceget főkormányzói állásából, s helyébe a magyar származású Benedek Lajos táborszernagyot nevezte ki. Ferenc József ezzel a személycserével a Magyarországgal szemben eddig alkalmazott politika megváltoztatása, vagyis a Bach- rendszer lebontása mellett döntött. Ezekről a változásokról Szentes város lakossága falragaszok útján értesült. Az április utolsó napjaiban kifüggesztett hirdetményekből megtudhatták, hogy az ország közigazgatási egységét megbontó helytartósági osztályokat megszüntették, illetőleg Budán egyesítették. Kitűnt az is, hogy az új kormányzat tervezi a korábbi megyei szervezet helyreállítását, az önkormányzati testületek megalakítását, ezt követően pedig az országgyűlés összehívását. Mindezek megvalósításához az új főkormányzó fegyelmezettséget és rendet követelt. Határozottan leszögezte, hogy az átszervezések során „a kedélyek bárminemű jogosítlan köznyilvánítások általi minden nyugtalanítását, minden tüntetést (demonstratiót), a törvényes rend minden háborítását, tiszta lelkiismeretem és szilárd akaratom teljes elhatározottságával gátolni fogom”.53 Ez utóbbi bekezdés hangsúlyozásának különös aktualitást adott, hogy ezekben a napokban már országszerte folytak a Széchenyi gyászünnepélyek, melyek a legtöbb helyen rendszer elleni tüntetésbe torkollottak. Szentesen az 1860. április 30-i községi választmányi ülésen emlékeztek meg Széchenyi Istvánról. Meleg szavakkal méltatták 51 CSML (SzF) 11—12, 34, 53/1858. Polgm. ein. ir. 52 CSML (SzF) 30, 33, 55/1859. Közs. Választm. jgyk. 53 CSML (SzF) 11/1860. Polgm. ein. ir. (Plakát); Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. 67—68. o. 37
