Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
I. Abszolutista berendezkedés
rehajtandók, felettük semmilyen fontolgatásnak helye nincs. Egyértelműen a választmány tudomására hozta, hogy „ezen félszeg felfogása a hatáskörnek, s annak helytelenül szándékolt kiterjesztése a főnökség által rosszaltatik”. Egyben utasította a szentesi főszolgabírót, hogy mint a választmányi ülések felügyeletével megbízott cs. kir. biztos hasson oda, hogy a szentesi választmány „hatáskörén túl ne terjeszkedjék, s különösen a közigazgatáshoz tartozó tárgyak elintézésébe ne avatkozzék”. Szigorúan meghagyta, hogy az elkövetkezőkben a választmányi ülések jegyzőkönyveit nyomban az ülés után terjesszék fel a megyehatósághoz.44 * 5. AZ ÚJ KÖZSÉGI RENDSZER BEVEZETÉSE A községek beligazgatásának átszervezése 1852 első hónapjaiban elakadt. Ez összefüggésben volt az ország közigazgatási rendjének megváltoztatására tett újabb intézkedésekkel. Ferenc József 1851. december 31-én hatályon kívül helyezte az olmützi alkotmányt, s ezzel egyidőben nyilvánosságra hozta „az Ausztriai császári állam ko- ronaországaibani szerves intézmények alapelvei”-t, amelyek szerint a császárság jövőbeni kormányzatát be kellett rendezni. A császári alapelveknek megfelelő új, definitiv közigazgatási rendszer jelentős változásokat hozott a magyarországi helytartóság, a megyei hatóságok és szolgabírói hivatalok szervezetében. Az 1853. január 19-én közzétett szervező rendelet az országos főhatóságként működő Helytartóságot öt osztályra bontotta, s az egyes osztályokat a kerületi fővárosokba helyezte ki. Ez az intézkedés egyértelműen Magyarország közigazgatási egységének megbontására irányult. A megyei hatóságok hatáskörében alapvető változás nem történt. Ezzel szemben a járási szolgabírói hivatalok tevékenységi köre nagymértékben módosult. Felszámolták az olmützi alkotmány egyik fő vívmányát, mely a közigazgatás és igazságszolgáltatás szétválasztását járási szinten is elrendelte. Megszüntették az 1850 óta önállóan működő közigazgatási szolgabíróságokat és járási bíróságokat, s helyükbe állították a mindkét feladatkört ellátó ún. vegyes szolgabíróságokat fi5 Az ország új területi beosztása szerint Csongrád megye a pesti kerületből szervezett budai helytartósági osztály alá került. A helytartósági osztály — mely 1853. május 1- jén kezdte meg működését — vezetőjéül (alelnökéül) Augusz Antal volt kerületi főispánt nevezték ki. Javaslatára megerősítették tisztségében Bonyhády István megyefőnököt, akit egyben helytartósági tanácsnokká léptettek elő. A megyehatóság átszervezése 1853 nyarán befejeződött. Ezután hozzáláthattak az új mintájú szolgabírói hivatalok felállításához. Elsőként a székhelyek kijelölésére került sor. Ez a kérdés mozgásba hozta a rendezett tanácsú városok elöljáróságait. Mivel az érintett városok a járás- bíróságok felállításával elvesztették első folyamodásé városi bíróságaikat, most nem volt közömbös számukra, hogy a szervezés alatt álló — közigazgatási és bíráskodási teendőket első fokon egyaránt ellátó — vegyes szolgabírói hivatalok helyileg hova kerülnek. A városok lakosságának érdeke nyilvánvalóan azt diktálta, hogy ha már saját hatóságaik előtt nem is intézhetik kisebb-nagyobb peres ügyeiket, az új hivatalok 44 CSML (SzF) 8829/1853. Megyefőnöki ir.; 3551/1853. Tanácsi jgyk. ■»s Kormánylap, 1852. évf. I. darab 2.,; 1853. évf. III. darab 24.; Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár 53. o. 33