Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)

I. Abszolutista berendezkedés

A mesterien megszerkesztett folyamodványt 1850. január utolsó napjaiban küldöttség vitte Budára. Geringer személyesen fogadta a küldötteket, s ígéretet tett, hogy intézkedni fog az ügyben. Ez annyiból állt, hogy a szentesiek kérvényét véleményezésre leküldte a kerületi főbiztoshoz, aki azt továbbította Temesváry István megyefőnökhöz. Temesváry bekérette a város bíráskodási jogára vonatkozó dokumentumokat, és ezek tanulmányozása után a következő álláspontra jutott: „Bár Szentes városa által előterjesztett okokat egészen figyelem nélkülieknek nem állíthatom, és annak a megyei többi községek feletti némi elsőbbségét elismerem, mindazon által a jelen körülmények közti kivételes állapotban kivételilegesen elsőbírósági joggal felruházható- nak — a törvénykezési rendszer foganatba vételét, s életbe léptetését megelőzőleg — nem véleményezhetem, és így azt ennek s a behozandó községi rendszernek türelemmeli bevárására utasítandónak tartom. ” A felettes hatóságok magukévá tették a megyefőnök véleményét, azzal a megszorítással, hogy az új községi rendszer behozásáig megengedhető Szentesnek a 12 pengőforintig terjedő ítélkezési és bíráskodási jog. Ez nem számított különösebben jelentős kedvezménynek, hisz a 12 pft-ig terjedő bíráskodási jogot már a korábbi törvények (1836: XX. te., 1840: IX. te.) biztosították a rendezett tanáccsal nem rendelkező községeknek is. Az első bíráskodási jog elvesztésével tovább zsugorodott a rendezett tanácsi jog, ezzel pedig a város önkormányzati hatásköre. Az elkövetkező hónapokban még történtek lépések a bíráskodási jog visszaszerzése érdekében, de 1850 őszétől, a cs. kir. járásbíróságok — azon belül a szentesi járásbíróság — felállításától kezdve a városi törvényszék korábbi hatáskörébe történő helyreállítása reménytelenné vált.35

A város bizonytalan jogi helyzetén nem változtattak az időközben napvilágot látott közigazgatási rendeletek és utasítások. Az 1849. október végén nyilvánosságra hozott „Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezete", valamint az ezt módosító, „a Magyarországbani politikai közigazgatási hatóságok szervezete ” tárgyában kidolgozott és 1850 szeptemberében kibocsájtott új szervező rendelet csak járási szintig szabályozták a közigazgatás rendjét, a városok és községek belső irányításának meghatározása elmaradt. Erre pedig nagy szükség lett volna, elsősorban az úrbéri viszonyok, valamint a korábbi vármegyei igazgatási rend megszűnte miatt. A városi és községi belkor- mányzat szabályozásának hiányát a felsőbb hatóságok is érzékelték. 1851 nyarán úgy ítélték meg a helyzetet, hogy „a községek törvényes vég rendezése, a jelenlegi körülmények között még ki nem vihető” ugyan, de valamiféle rendezés tovább nem tűr halasztást.36 Ezért a Helytartóság egy utasítást dolgozott ki: „ Utasítás a községi közügynek ideiglenes szabályozására Magyarország szabad kir. városaiban s rendezett tanáccsal bíró egyéb községeiben" címen, melyet 1851. augusztus 18-án hoztak nyilvánosságra.

Az Utasítás „községi képveseletről” szóló része kimondta, hogy a jövőben a község „közügyeiben a községi választmány és tanács által képviseltetik”. A községi választmány hatáskörébe utalta:

35 CSML (SzF) 908/1849., 129, 140, 356/1850. Tanácsi jgyk. és ir.; 666, 1271/1850. Megyefőnöki ir.

36 „Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezete.” Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott Legfelsőbb Manifesztumok és Szózatoknak... Buda, 1849. Egyetemi Nyomda 2. füzet 181—205. o. Belügyminiszteri rendelet „a Magyarországbani politikai közigazatási hatóságok szervezete tárgyában.” Kormánylap, 1850. évf. XXIV. darab 309.; CSML (SzF) 6971/1851. Megyefonöki ir.

28