Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
menyeket próbált kicsikarni a véderőjavaslat elfogadása fejében. A mind nagyobb aktivitást tanúsító Justh-párt tevékenysége nem rekedt meg a parlamenti obstrukció alkalmazásánál. A képviselőházban folytatott küzdelem mellett országszerte választójogi gyűléseket szervezett, karöltve a Szociáldemokrata Párttal és a polgári radikálisokkal. A parlamenti és a parlamenten kívüli ellenzéki küzdelem sikeres összehangolása felkeltette a képviselőházi csatározások iránti érdeklődést, ugyanakkor növelte a választójogi szövetség gyűléseinek jelentőségét.377 A véderő növelésének kérdése Szentesen is visszhangra talált. Elsőként az SZDP helyi szervezete foglalt állást az ügyben. 1911. március 5-én — megelőzve a törvény- javaslat parlamenti előterjesztését — nagyszámú közönség részvételével népgyűlést tartott a Tyúkpiac téren, határozatban tiltakozva a tervezett fegyverkezés ellen. A dokumentum felszólította a parlamenti ellenzéket, hogy a kormány ezen országcsaló politikájával szemben fejtsen ki ellenállást, s a legszélesebb eszközök igénybevételével is akadályozza meg az új katonai terhek megszavazását; akciójának fő követelésévé az általános, egyenlő, titkos választójognak azonnali megalkotását téve.378 A függetlenségi és 48-as körök augusztus 27-én tartott értekezletükön tűzték napirendre a véderőjavaslat kérdését. Az időzítés összefüggésben volt a Csongrád Megyei Törvényhatósági Bizottság augusztus 29-re meghirdetett rendkívüli közgyűlésével, amelynek napirendjét szintén a véderőjavaslat képezte. A 48-as körök választmánya elhatározta, hogy szeptember 3-án népgyűlést rendez, tiltakozásul a kormány katonai létszám és költségemelési javaslata ellen, valamint a sajtószabadság védelme érdekében. Az előkészületek megtörténtek, a népgyűlésre azonban nem került sor. Az elnapolás oka közelebbről nem ismert. A Szentesi Lap az I. 48-as kört tette felelőssé a kudarcért, amelynek elnöke — Burián Lajos — váratlanul lemondott, ezáltal menekülve el a népgyűlés megtartása elől. A lap keserűen állapította meg, hogy a népgyűlés elmaradásával a „szentesi függetlenségi párt elismerte, hogy nincs feje, hogy felbomlott az egész gyülekezet. Széthullott bután, gyáván, örökre!” Amiál sikeresebben zárult a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlése. Az ellenzéki képviselők tiltakozása ellenére — akiknek száma ekkor a 206 fős testületben kb. 60-ra rúgott — a többség bizalmat szavazott a kormánynak, elítélve az ellenzék obstrukcióját, és kívánva a parlamenti munkarend mielőbbi helyreállítását. A szétzilálódott szentesi függetlenségi ellenzék az év hátralévő részében akcióképtelennek bizonyult, nem tudta rendezni sorait. Ilyen körülmények között alkalmatlan volt arra is, hogy az országos pártközpont példáját követve csatlakozzon a mind aktívabb szocialista munkásság rendezvényeihez.379 Az 1912. január végén fellángolt parlamenti küzdelem, és az ezt kísérő, az általános választójog bevezetését követelő nagyszabású szociáldemokrata és Justh-párti közös népgyűlések kimozdították a tétlenségből a szentesi 48-as köröket. Február 18-án a két 48-as kör választmánya együttes ülést tartott, amelyen megvitatták a kialakult politikai helyzetet. Elhatározták egy népgyűlés rendezését a véderőreform és a választójog tárgyában, s kimondták azt is, hogy erre meghívják a szociáldemokrata szervezett munkásságot. A szervezéssel megbízott elnökség a népgyűlés időpontját március 4-re 377 Magyarország története 7/2. 799—806. o. 37« SZL, 1911. március 7. 379 CSML (SzF) 310/1911. Törvényhat. Biz. jgyk.; 69/1911. Főisp. biz. ir.; SZL, 1911. augusztus 31. 221
