Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
tűzték ki, és meghívót küldött a függetleaségi és 48-as országgyűlési ellenzék mindhárom árnyalatának vezetőségéhez, valamint a Választójogi Ligához. Justh Gyula az elsők között válaszolt, bejelentette részvételi szándékát, de kérte egy másik időpont kijelölését. Ez érthető volt, hisz a fővárosban ekkor már folytak az SZDP által március 4-re meghirdetett választójogi demonstárció előkészületei. A pártvezér kívánságának megfelelően a szentesi népgyűlést elhalasztották, és abban állapodtak meg, hogy az országos pártközponttal egyeztetve fogják megállapítani az új időpontot. Időközben nyilvánosságra került, hogy a Kossuth-párt — hitelt adva a miniszterelnök ígéretének, mely az ellenzék néhány kívánságának teljesítésére irányult — felhagyott a parlamenti obstrukcióval. A Kossuth-párt behódolása nyílt állásfoglalásra késztette a II. 48-as kör választmányát. Február 25-én megtartott értekezletén kimondta, hogy a megváltozott politikai viszonyok között nem tartható fenn az 1910-ben elfogadott pártonkívüli álláspont. Miután a kör politikai irányvonala megegyezik a Justh Gyula vezetése alatt álló országos Függetlenségi és 48-as Párt irányvonalával — szólt a határozat —, a II. 48-as kör Justh Gyulát ismeri el vezérének, s az ő irányítása alatt álló párthoz csatlakozik. A nyilatkozatot március 9-én négy fős delegáció vitte a budapesti pártközpontba, Sima László körelnök vezetésével. A küldöttséget Justh Gyula távollétében gróf Batthyány Tivadar, az országos párt ügyvezető elnöke fogadta, aki örömmel nyugtázta a csatlakozás bejelentését. Megállapodás született az elhalasztott szentesi népgyűlés időpontjának kérdésében is. A kormány március 7-én történt lemondása miatt beállt kormányválságra hivatkozva Batthyány március 31-re javasolta kitűzni a népgyűlés időpontját.380 A népgyűlés előkészítéseként az I. és a II. 48-as Népkör elnöksége közös felhívást intézett Szentes város közönségéhez. Ebben tudatta, hogy a népgyűléshez testületileg csatlakozik Szentes város szervezett munkássága is, kinyilvánítva ezzel azt a hazafias készségét, hogy ezekben a válságos napokban a nemzet igazáért a polgársággal vállvetve, együttesen harcol. A jelzett napon mintegy 5 ezer főnyi hallgatóság gyűlt össze a Tyúkpiac téren. A szónokok között ott volt dr. Ormos Ede, az Országos Választójogi Liga küldötte, Farkas István, a Szociáldemokrata Párt központi kiküldötte, Koreczky Emil, az Országos Kossuth Szövetség képviselője, dr. Nagy György, a Magyar Köztársaság c. lap szerkesztője és Steiner Ferenc, a hódmezővásárhelyi Kossuth Lajos Párt al- elnöke. A határozati jaaslatot Sima László körelnök ismertette. Eszerint: a népgyűlés kimondja, hogy a mostani parlamenti harc közepette a Justh Gyula vezérlete alatt álló pártot legteljesebb bizalmáról biztosítja, erről Justh Gyulát táviratilag értesíti. Felhívja egyszersmind felirat útján a parlamentet, hogy tegyen félre minden más munkát, tárgyalja a választójogi törvényt, hogy mint legilletékesebb, az általános, egyenlő és titkos választójog alapján megalkotott népparlament döntsön a véderőtörvény kérdésében. A határozati javaslatot a jelenlévők egyhangú lelkesedéssel fogadták.381 A Khuen-Héderváry-kormány április 17-én ismét lemondott; a király Lukács Lászlót nevezte ki miniszterelnökké. Az ellenzék azt remélte, hogy az új kormány hajlik a demokratikus reformok bevezetésére, s ezáltal mód nyílik a megegyezésre. A miniszterelnök parlamenti bemutatkozó beszéde szétoszlatta ezeket a reményeket, az ellen380 SZL, 1912. február 22., február 29., március 14.; Magyarország története 7/2. 821—823. o. 3*1 CSML (SzF) 2793/1912. Polgm. ált. ir.; AE, 1912. március 28., március 31., április 2.; SZL, 1912. március 31., április 4. 222
