Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
A november 7-i sikeres népgyűlésen a 48-as körök bizalmat szavaztak Molnár Jenőnek, azt a benyomást keltve, hogy teljes az egység az országos pártpolitika megítélését illetően, és a körök magukévá tették a Balpárt ezzel kapcsolatos nézeteit. Azonban hamar bebizonyosodott, hogy ez nem egészen így van. Az első kétségeket az Alföldi Ellenzék ébresztette, amely a makói bankgyűlésről és a budapesti pártvacsoráról szóló tudósításaiban érezhetően nagyobb szimpátiát tanúsított Kossuth Ferenc és követői iránt, mint a Justh-csoporttal szemben. A lap rosszindulatú intrikának és hamis híresztelésnek minősítette a pártszakadásra vonatkozó előrejelzéseket, azt állítva, hogy épp a november 7-i események hatására Justhék csatlakozni kívánnak Kossuth Ferenc higgadt és meggondolt politikájához. Amikor mégis bekövetkezett a szakadás, az Alföldi Ellenzék a Magyar Hírlap vezércikkét vette át, amelynek értékelése szerint egy „mámorral és erőszakkal dolgozó kaland politika” jegyében szavazták le Kossuth Ferencet. Az ilyen és ehhez hasonló közlemények sejteni engedték, hogy a helybeli 48-as tábor közel sem egységes a pártárnyalatok és a pártszakadás megítélésének kérdésében. A nézeteltérések azonban egyelőre békés mederben maradtak.364 1910 januárjában mind a két 48-as kör megtartotta rendes évi tisztújító közgyűlését. Az I. 48-as kör elnökévé — Tasnády Antal visszalépése folytán — a mérsékelt politika híveként ismert Burián Lajost választották meg. A II. 48-as kör elnöke továbbra is Tasnády Antal maradt. A körök élére tehát olyan személyek kerültek, akik köztudottan Kossuth Ferenc irányvonalát vallották magukénak. A radikálisabb irányzat vezetőjének számító Sima László a II. 48-as körben megőrizte főjegyzői tisztségét, valamint az I. 48-as körben betöltött választmányi tagságát.365 Röviddel a tisztújítások után felszínre törtek a pártkörökön belül lappangó ellentétek. Ez összefüggésben volt a Khuen-Héderváry-kormány kinevezésével, az ország- gyűlés várható feloszlatásával, a kilátásba helyezett országgyűlési választásokkal, valamint a függetlenségi pártok egyesítésére tett kísérletek kudarcával. Az ellenségeskedés elindítója az Alföldi Ellenzék 1910. január 23-i számának vezércikke volt, amely gú- nyoros modorban értékelte dr. Molnár Jenő tíz éves képviselői működését, kijelentve, hogy Molnár nem tett semmi említésre méltót. A váratlan és meglepő támadásra a Sima László főszerkesztése mellett megjelenő Szentesi Lap válaszolt, méltatlannak és a valóságtól teljesen eltérőnek ítélve a laptárs állításait. Az Alföldi Ellenzékben ettől kezdve állandósultak a Molnár Jenő elleni kirohanások. Ezzel egyidejűleg a lap immár nyíltan a Függetlenségi Kossuth Párt helyi orgánumává vált, amit az is jelzett, hogy címoldalán mindennaposakká váltak Kossuth Ferenc vezércikkei. A Szentesi Lap kitartóan és kezdetben higgadtan cáfolta a város képviselőjét mocskoló írásokat, nem mulasztva el kemény bírálatot mondani a Kossuth-párt áruló magatartásáról. A választások közeledtével a két ellenzéki újság viszonya teljesen elmérgesedett, közleményeiben a személyeskedő, az egymást becsmérlő útszéli hang vált uralkodóvá.366 Az Alföldi Ellenzék Molnár Jenő ellen indított kampánya mögött az a nyilvánvaló szándék húzódott, hogy a Justh-párthoz csatlakozott régi képviselő lejáratásával előké364 AE, 1909. november 9., november 14. 365 AE, 1910. január 10.; SZL, 1910. január 12., január 21. Sima László adataira nézve SZEE/1989. 49—51. o. 366 AE, 1910. január 23., február 1., február 8., február 22.; SZL, 1910. január 30., február 11., febuár 13., február 25. 214
