Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
galmazott — a rend helyreállítását ígérte, amely élénk visszhangra talált az uralkodó osztályok körében. A Munkapárt gyors térhódítását nemcsak a koalíció csődje, And- rássy párton kívüli csoportjának támogatása, hanem a parasztpártok és a nemzetiségiek ügyes semlegesítése is elősegítette. Hozzájárult ehhez az Apponyi és Kossuth vezette függetlenségi párt is, amely csatlakozott a Nemzeti Munkapárt vezetésével szerveződő, a Függetlenségi és 48-as Párt ellen irányuló választási szövetséghez. Az eredmény nem maradt el, az 1910 júniusi országgyűlési választásokon a Nemzeti Munkapárt elsöprő győzelmet aratott.362 A szentesi 48-as körök élénk figyelemmel szemlélték a pártközpontban kialakult és egyre jobban elmérgesedő ellentéteket, de jó ideig tartózkodtak az állásfoglalástól. Tudomásuk volt a bankcsoport vidéki pártalakítási mozgalmáról, amelynek eredményeként 1909. augusztus 22-én Holló Lajos elnökletével megalakult Szegeden az Alföldi Függetlenségi és 48-as Párt, de a körök választmányai úgy határoztak, hogy nem csatlakoznak az új pártalakulathoz. Döntésüket egyrészről a helyi pártegység és békesség megőrzése, másrészről az önállóság féltése motiválta. Nem akarták, hogy saját pártügyeikben — mint például az országgyűlési képviselőjelölt személyének kiválasztása — a helyi viszonyokat kevésbé ismerő magasabb pártfórum határozzon. 1909. november 7-én az ország figyelmét Justh Gyula makói útja és a budapesti Országos Kaszinóban megrendezett pártvacsora kötötte le, így érthető módon csak kevesek érdeklődése irányult Szentesre, ahol ugyanezen a napon a Függetlenségi és 48- as Balpárt rendezett nagygyűlést. Az alkalmat Molnár Jenő beszámolója adta, akit lekísért Szentesre Csépány Géza, a Balpárt alelnöke, továbbá Farkasházy Zsigmond, Bozóky Árpád, Nagy György és Benedek János országgyűlési képviselők. A szónokok tájékoztatták a hallgatóságot a kialakult politikai helyzetről, a nagy vihart kavart bankkérdésről, az adóreformról és a választójog kérdéséről. Molnár Jenő keményen bírálta a koalíciós kormány tagjait, amiért ígéreteiket nem tartották be, elveiket feladták, és a „higgadtság politikáját” hirdetve behódoltak Bécsnek, csak azért, hogy a hatalmat megtarthassák. Meggyőződése szerint az önálló magyar bank megvalósítható, de ha mégsem volna az, mint ahogyan Kossuth Ferencék állítják, a 48-as vezéreknek akkor sem az elveiket kellene elhagynia, hanem a bársonyszéket — jelentette ki Molnár. Nagy György ugyancsak az önálló bank ellenzőit vette célba. Úgymond, amíg ők a jövő képét rajzolgatják, addig most Budapesten azon tanácskoznak, hogy lehessen elárulni a nemzetet. Az Országos Kaszinóban vacsora mellett döntenek a haza sorsa felett azok, akik mindig csak azt keresik, mi tetszik Bécsnek. Pajzsuk a kenyér, fegyverük a kanál. Ezeket az urakat — jelentette ki Nagy György — ahol csak megjelennek, a nekik megfelelő fegyverrel kell fogadni: villával, de vasvillával. A többi szónok szintén hitet tett az önálló bank megvalósítása mellett, elítélve a párt jobbszárnyának behódoló, 67-esekkel alkudozó politikáját. November 7-én tehát nemcsak Makón, hanem a Balpárt szentesi népgyűlésén is határozottan állást foglaltak az önálló bank, a választójog kiszélesítése és a 67-es pártokkal való szakítás mellett. A bankcsoport törekvéseit támogató Balpárt két hónap elteltével szervezetileg is beolvadt a Justh Gyula által vezetett Függetlenségi és 48-as Pártba.363 362 Magyarország története 7/2. 766—770., 781—782., 785—790. o.; Pölöskei Ferenc: A Függetlensegi Párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909). Századok, 1961. évf. 614—642. o. 3“ AE, 1909. november 9.; SZL, 1909. november 10., november 12. 213
