Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
lasztójogi törvény megvalósításáért, továbbá követelte, hogy a Függetlenségi Párt szakítson a koalíció 67-eseivel, és mint többségi párt vegye át a hatalmat. A Függetlenségi Párt jobbszárnya — élén Apponyival — ugyanakkor ragaszkodott az osztrák-magyar bankközösséghez, ellenezte a választójog kiszélesítését, s követelte az Alkotmánypárttal és a Néppárttal kialakított kapcsolatok megőrzését. Mindkét frakció törekedett Kossuth Ferenc megnyerésére, s személyes befolyásának felhasználásával saját programjának egységes elfogadtatására. Kossuth azonban ingadozott. Nyilatkozataiban még 1909 őszén is a 48-asság, a Függetlenségi Párt legjobb hagyományai örökösének vallotta magát, közben azonban a párt jobbszárnyával együtt mind közelebb került Andrássyék kooperációs elképzelésének elfogadásához, amely a komiány alakításánál kombinációba vette a volt szabadelvűek bevonását is. Ugyanakkor pártjában a türelmet, kivárást hangoztatta, Justhékat pedig követeléseik mérséklésére kérte. Átmenetileg sikerült a bankcsoportot a várakozásnak megnyernie, ezáltal akarva-akaratlanul is segítve a kialakulóban lévő új 67-es csoportosulás megerősödését. 1909 októberében nyilvánvalóvá vált, hogy a Függetlenségi Párt jobbszárnya Andrássyék kibontakozási tervéhez csatlakozott. Ezzel a Függetlenségi Párton belüli válság a csúcspontjára ért, a két frakció közötti ellentét szakadékká szélesedett. A bankcsoport elhatározta, hogy határozottabb akciókkal követeli a koalíció pártjaival való szakítást, a Függetlenségi Párt kormányra kerülését, s az önálló bank felállítására vonatkozó határozattal megszünteti Kossuth Ferenc ingadozását. Ennek érdekében 1909. november 7-én Justh beszámoló nagygyűlést tartott Makón, amelyre 115 képviselő kísérte el. Ezzel egyidejűleg a párt jobbszárnya Budapesten ünnepi vacsorát rendezett Kossuth Ferenc tiszteletére, amelyre meghívta a kooperációs tervet magukénak valló függetlenségi párti képviselőket. A pártvacsorán — amelyen 91 képviselő jelent meg — Kossuth Ferenc nyilvánosan is szembehelyezkedett az önálló bank felállításáért folyó mozgalommal. Neve ettől kezdve egyet jelentett a közös bankkal, a 67-esekkel való nyílt együttműködéssel. November 7. után a párt mindkét csoportja sürgette a pártértekezlet összehívását. A bankcsoport abban reménykedett, hogy amennyiben a többség melléjük áll, akkor Kossuth is csatlakozik és sikerül a párt egységét — az önálló bank elfogadása és a kooperációs terv elejtése alapján — megerősíteniük. Az értekezletre november 11-én került sor. A bankcsoport határozati javaslatát Holló Lajos, a jobbszárnyét pedig — amely az önálló bank felállítása ellen irányult — Kossuth Ferenc terjesztette elő. A bankcsoport javaslatára 120-an, Kossuth határozati jaaslatára 74-en szavaztak, vagyis a bankcsoport többséget kapott. Kossuth leszavazásával beteljesedett a pártszakadás. A kisebbségben maradt jobbszárny nyomban új pártot alakított Negyvennyolcas Függetlenségi Kossuth Párt néven. Az intézőbizottság elnöke Kossuth Ferenc lett. Az anyapártban maradt többség Justh Gyulát tette meg hivatalos vezérének. Ezalatt a Nemzeti Társaskörben már folyt a régi szabadelvűek sorainak rendezése, önálló pártba szervezése, kormányrakerülésük előkészítése. A koalíció megújítására irányuló kísérletek meghiúsulása után — 1910. január közepén — a Nemzeti Társaskör egyik vezetője, Khuen-Héderváry Károly kapott megbízatást kormányalakításra. Ezt követően napirendre került a régi szabadelvű pártiakat tömörítő, magát nyíltan 67-esnek valló párt megalakítására. Az új párt Nemzeti Munkapárt néven alakult meg 1910. február 19-én. A célkitűzéseit tartalmazó proklamációban — amelyet Tisza István fo212
