Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
A városok és községek sürgető határozatai ellenére a rendkívüli megyegyűlés összehívására nem került sor. Ebben közrejátszott az is, hogy a Fejérváry-kormány szeptember 12-én lemondott, a bécsi udvar és a koalíeió közötti tárgyalások felélénkültek, így a vármegyei vezetés jobbnak látta, ha továbbra is megmarad a kivárás taktikája mellett. A remélt kibontakozás azonban elmaradt. Az uralkodónál audencián megjelent koalíciós vezérkart a biztosra vett kormányalakítási megbízás helyett teljesíthetetlen, megalázó ultimátum várta. Ennek nyomán újabb lendületet vett a nemzeti ellenállás. Ezekben a kritikus napokban Csató Zsigmond főispán lépéskényszerbe került, ugyanis elérkezett a megyegyűlés szabályrendeletileg előírt őszi ülésszaka, így nem halogathatta tovább a törvényhatósági bizottság összehívását. Szándéka szerint ugyan szerette volna bevárni az új kormány kinevezését, mivel azonban annak időpontja bizonytalan volt, végre elszánta magát, és október 12-re meghirdette a megyegyűlést. A legnagyobb érdeklődést természetesen a nemzeti ellenállással foglalkozó napirend váltotta ki. Ha az utolsók között is, a törvényhatósági bizottság az általános várakozásnak megfelelően foglalt állást e fontos tárgyban. Leszögezte, hogy Csongrád vármegye a nemzeti jogokért folytatott küzdelemben hűségesen részt vesz, és az országgyűlés képviselőházát minden alkotmányellenes kormányzattal szemben a törvényes ellenállás fegyverével, hazafias lelkesedéssel és odaadással támogatja. Ebből kifolyólag az országgyűlés által meg nem szavazott állami adók behajtása, beszedése és beszolgáltatása, nem különben az országgyűlés által meg nem szavazott újoncok kiállítása körül minden közreműködést megtagad, hasonló magatartásra szólítva fel a városok és községek elöljáróságait is. A megyegyűlés kimondta továbbá, hogy az alkotmányellenes kormányzat várható támadásaival szemben a tisztviselőket megoltalmazza, és állásuktól való felfüggesztés vagy elmozdítás esetén illetményeik teljes és csorbítatlan kiszolgálása által kártalanítja. Végezetül a nemzeti ellenállás irányítására és ellenőrzésére 36 fős Alkotmányvédő Bizottságot választottak. A bizottságban Szentes városát 18 fő, a csongrádi-, tiszáninneni- és tiszántúli járást pedig 6-6 fő képviselte. A mindvégig emelkedett hangulatú tanácskozást beárnyékolta Csató főispán magatartása, aki a határozatok elfogadása után bejelentette, hogy az önkéntes adók és az újoncokat érintő határozat ellen előterjesztéssel fog élni a belügyminiszternél. Váratlan közlése heves kiabálást váltott ki a képviselőkből. A reá akasztott jelzők közül a „darabont lakáj” és az „adminisztrátor” voltak a legenyhébbek.351 A megyegyűlés által megválasztott Alkotmányvédő Bizottság október 20-án tartotta alakuló ülését. A bizottság elnökévé dr. Kelemen Béla országgyűlési képviselőt, alel- nökké Futó Zoltán szentesi református lelkészt és Szathmáry Ede szentesi ügyvédet választották meg. A bizottság megalakulásakor már ismert volt, hogy az uralkodó ismét Fejérváry Gézát nevezte ki miniszterelnökké. Az erről tudósító leirat, valamint az új kormány „Intő szózaf’-a után hamarosan megérkezett Kristóffy belügyminiszter rendeleté, amelyben — Csató főispán óvása nyomán — megsemmisítette a megyegyűlés adóbeszedéssel és újoncállítással kapcsolatos október 12-iki határozatát. Az érintett I. 48-as Népkör közgy. jgyk. — 1905. augusztus 27-i rendkívüli közgyűlés határozatai; AE, 1905. június 24.. július 5., július 16., augusztus 22., augusztus 29.. szeptember 5. 351 Magyarország története 7/1. 587—590. o.; Dolmányos István: i. m. 105—107. o.; CSML (SzF) 332/1905. Törvényhat. Biz. jgyk.; AE. 1905. október 11 — 14. közötti számok; Csongrád vármegye Hivatalos Lapja, 1905. október 19. — Az október 12-diki határozat szövege. 206
