Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
dokumentumok november 14-én kerültek a törvényhatósági bizottság elé. Vitát egyik sem váltott ki, valamennyire tömör, határozott válasz született. A kinevezésről szóló okmányt a közgyűlés minden megjegyzés nélkül irattárba tetette, az „Intő szózat”-tal kapcsolatban pedig kinyilatkozta, hogy a törvényhatósági bizottság megmarad a törvényesség útján, és nem fogad el kitanításokat egy törvénytelen és alkotmányellenes kormánytól. A belügyminiszteri rendelettel szemben határozatilag kimondta, hogy a megyegyűlés október 12-én hozott határozatait a megsemmisítés ellenére is minden tekintetben törvényszerűeknek és az alkotmányos élet megzavart rendjének helyreállítására irányuló hazafias törekvésekkel egybehangzónak ítélvén, — azokat továbbra is fenntartja.352 A megyék megélénkült ellenállásának letörésére a belügyminiszter november közepétől megkezdte az ellenállásban részt vevő tisztviselők felfüggesztését, november 18-án pedig megszüntette 12 vármegye állami dotációját. Csongrád megyére nézve egyelőre beérte annyival, hogy Csató főispán ismételt óvására másodszor is megsemmisítette a megyegyűlés nemzeti ellenállással kapcsolatos határozatát. Az Alkotmányvédő Bizottság december 22-i értekezletén elhatározta, hogy továbbra is megmarad az ellenállás terén, és ilyen értelmű javaslatot terjeszt a december 28-án tartandó megyegyűlés elé.353 1906. január 18-án megérkezett a belügyminiszter újabb rendelete, amelyben megsemmisítette a megyei közgyűlés december 28-án hozott határozatait. Egyben tudatta azt is, hogy az Alkotmányvédő Bizottság megalakítását hatálytalannak tekinti, működését betiltja. Szigorúan meghagyta, hogy a megyeháza helyiségeit a bizottsági tárgyalás céljaira át ne engedjék, a vármegye fennhatósága alá tartozó városok és községek alkalmazottait pedig a bizottsággal való mindennemű érintkezéstől tiltsák el. Végül utasította az alispánt, hogy az adóbeszolgáltatásra és újoncállításra vonatkozó rendeleteket 8 napon belül hajtassa végre, mert ellenkező esetben a legszigorúbban fog vele szemben eljárni. A tilalom és fenyegetés ellenére az Alkotmányvédő Bizottság január 22-én ülést tartott az alispáni hivatal előfogadó termében. Indítványára a törvényhatósági bizottság január 25-i rendkívüli közgyűlésén határozatilag kimondta, hogy mivel a törvénytelen kormányzás még mindig tart, a törvényhatósági bizottság továbbra is megmarad a nemzeti ellenállás terén, és ismételten eltiltja a tisztviselői kart az állami adók beszedésétől és az újoncozásba való részvételtől. Az egyhangúlag hozott határozat ellen Csató főispán ismét szót emelt, kijelentve, hogy ezúttal is óvást tesz a belügyminiszternél.354 Az ügyvezető kormány tehetetlennek bizonyult a megyék ellenállásával szemben. Megítélése szerint a közviszonyok teljes anarchiába jutottak, a közigazgatási apparátus az egész vonalon felmondta a szolgálatot. A növekvő ellenzékiség letörése érdekében mind határozottabban sürgette a kivételes állapot bevezetését. A koalíció vezérkarát szintén foglalkoztatta a kérdés: — Nem vezet-e anarchiára a hosszú ellenállás? A vezérlő bizottság jobbszárnyán megérlelődött az alkuvágy, az udvarral való megegyezés 352 CSML (SzF) 537—539/1905. Törvényhat. Biz. jgyk.; AE, 1905. október 21., október 24., november 15. 353 Magyarország története 7/1. 599—600. o.; Dolmányos István: i. m. 138—139. o.; CSML (SzF) 544, 547/1905. Törvényhat. Biz. jgyk.; 162/1906. Alisp. ált. ir., 10/1906. Közgy. jgyk.; 94/1908. Főisp. biz. ir.; AE, 1905. december 16., december 24., december 28—31. közötti számok. 3« CSML (SzF) 2/1906. Törvényhat. Biz. jgyk.; 162/1906. Alisp. ált. ir.; AE, 1906. január 20., január 23., január 27. 207
