Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)

Bevezető

szavazatot kapott 107 polgár alkotta a város képviselő-testületét. Vagyis a választás jelölés nélkül, közvetlenül történt, a birtoktalanok kizárásával. A közgyűlés a maga kebeléből megválasztotta a szakbizottmányokat: az árvabizottmányt, a közteherviselésre, előfogatokra, katonai élelmezésre és szállításra ügyelő bizottmányokat. A 8 tagú tanács tagjaiból megalakította a bírói és a polgári tanácsot.

A képviselő-testület 1849. március 31-én jóváhagyta a város véglegesnek szánt rendezési tervét, amely a szabad királyi városokról szóló 1848: XXIII. te. alapján készült. Bevezető mondatában kimondta: „Szentes városa mint követválasztásra jogosított, első bírósági hatósággal ellátott és gyakorlattal megbízott rendezett Tanácsú Város, mint önálló köztörvényhatóság köz dolgait törvényes felsőbb felügyelet alatt, minden más törvényhatóságtól függetlenül, a köz törvény szerint igazgatja.” Legfőbb képviseleti szerve a közgyűlés, amely a városi tisztviselőkből és a képviselőkből áll. Hatásköre kiterjed minden nem bírósági ügyre. Elnöke a polgármester. A kisgyűlés a városi tisztviselőkből áll, elnöke szintén a polgármester. A tanácsülést 8 tanácsbeli és a főügyész alkotja, elnöke a főbíró. Minden olyan bűnbeli és polgári perben ítél, amely szoros értelemben bírói eljárást igényel, beleértve a bírói zár elrendelését, valamint a be- és kitáblázások teljesítését is. Szóbeli és rendőri perekben fellebviteli fórum. A szóbeli bíróság egy tanácsbeli elnöklete alatt 2 tanácsbeliből áll. A rendőri bíróságot a főkapitány elnöklete alatt egy tanácsbeli és a főügyész alkotja; kihágási ügyekben ítélkezik. A közgyűlés a kisgyűlés közvetítésével tart kapcsolatot a különféle szakbizottmányokkal. A rendezési tervezetet az Országos Honvédelmi Bizottmány egyetlen pont kivételével jóváhagyta. A kifogásolt rész Szentes önálló köztörvényhatóságára vonatkozott. Ennek törlése következtében a város ezúttal is elesett attól — nem először és nem utoljára —, hogy a köztörvényhatóságú jogot megnyerhesse. Az OHB alárendelte a várost a vármegyének, az pedig a járási főszolgabíró által érvényesítette jogait. A szabadságharc leverése után — mint látni fogjuk — a város jogi státusa további sérelmeket szenved, eljutva a városi közigazgatási szervezet elvesztéséig.

Szentes először 1848-ban küldhetett saját képviselőt az országgyűlésbe. A nép- képviseleti választásról szóló 1848: V. te. alapján a város 21 897 lakosa közül 1590 nyert választójogot. (A törvény a rendezett tanácsú városokban 300 ezüstforint értékű házat vagy földet, illetve a 100 ezüstforint állandó jövedelmet, iparosoknál egy segéddel történő folyamatos működést írt elő cenzusként.) A választójogosultak többsége (1528 fő) birtoka alapján nyert jogot; a birtoktalanok száma elenyésző (62 fő). A birtokosok legnagyobb része pusztán háza, telke vagy szőleje révén lett .szavazópolgár (1195 fő), kisebb része mesterember is volt (277 fő), kereskedést is űzött (7 fő), vagy értelmiségi foglalkozású is volt (49 fő). Birtokukon és egyéb jogcímükön felül a régi, feudális jogon is szavazóképesek voltak 83-an. A birtoktalanok között volt 18 mesterember, 30 értelmiségi, 1 kereskedő és 1 jövedelme szerint jogosult.. A választásra 1848. június 23-án került sor. Két jelölt indult: Boros Sámuel főbíró és Horváth Ferenc jegyző. A megjelent 905 választó közül Borosra 118, Horváthra 787 adta le voksát, így ez utóbbi lett Szentes képviselője az első népképviseleti országgyűlésen.

Az örökváltság dolgában az áprilisi törvények nem hoztak egyértelmű fordulatot, mivel az 1848: XII. te. a megváltakozott helységek ügyének rendezését elhalasztotta. Pedig Szentesen is az egyik legfőbb kérdéssé vált, hogy folytassák-e a váltsági tartozások törlesztését, vagy a végleges szabályozásig szüntessék be. Utóbb a törlesztés felfüg14