Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)

Bevezető

gesztése mellett döntöttek, több évtizedig húzódó szövevényes pereskedést zúdítva ezáltal a városra.

Az úrbéres viszonyok megszüntetése a váltság és az országos törvények útján megadni látszott azt a lehetőséget, hogy a szentesi gazdák gyarapítsák birtokaikat és átalakítsák gazdálkodásuk szerkezetét. Újra napirendre került a közlegelő felosztása, amelynek tervezetét már évekkel korábban elkészítették. Az 1836: IV. tc.-hez igazodva a felosztást birtokaránylag képzelték, kirekesztve a bi«oktalanokat, s ezáltal konzerválva a kialakult birtokviszonyokat. A birtoktalan zsellérek (számuk ekkor 1319) hiába folyamodtak házhelyért és a ház után járó földilletményért, a birtokosok népgyűlése elutasította kérelmüket. Juttatás helyett a haza szolgálatára szólították fel őket, megígérve, hogy javasolni fogják az országgyűlésnek: részesítse „a helyben levő jó jellemű Magyar lelkes zselléreket” az országos telepítésben. E szűkkeblű eljárás tartósan beszűkítette a birtoktalanok földhöz jutási lehetőségét, gátolva a szentesi gazdatársadalom kiszélesedését.

A szabadságharc eseményei miatt a közlegelők tényleges felosztására csak 1851 -ben kerülhetett sor. A város 22 136 lakosa közül (4449 család) 593 földes gazdát, 142 földdel rendelkező háznélkülit és 2343 házzal rendelkezőt vettek fel a legelőilletség sorsolási jegyzékébe. Tehát a nagy osztozkodásból 1371 család (kb. 6000 fővel) kimaradt. A legfőbb kedvezményezettek — a törvénynek megfelelően — a volt úrbéresek (telkes gazdák) lettek. A volt úrbéres telki állomány (554 7/8 sessio) után közel 9000 hold legelőjárandóságot osztottak ki, mely az 593 földes gazda és 142 földdel rendelkező háznélküli között oszlott meg. (E 735 földtulajdonos telki állományának nagyság szerinti megoszlása: negyedtelkes vagy amiál kisebb 116, 3/8-7/8 telkes 428, 1 egész telkes 68, 1 1/8-1 7/8 telkes 85, 2 egész telkes 10, 2 1/8-2 7/8 telkes 16, 3 egész telkes 1, 3 1/8-3 7/8 telkes 8, 4 egész telkes 2, 7 2/8 telkes 1.) A 2343 házzal rendelkező lakos kb. 7000 holdon osztozkodott, mivel a házhely utáni járandóság hozzávetőleg 2 hold legelőt és 1 hold rétet tett ki. Az 1853. évi úrbéri pátens után ekészített telekkönyvek már ezeket a birtokviszonyokat rögzítették, melyek hosszú évtizedeken át jellemzőek maradtak.

A szabadságharc eseménydús hónapjaiban átmenetileg háttérbe szorultak a közigazgatási és gazdasági kérdések. Noha a város nem esett a nagy hadjáratok útvonalába, mégis az első perctől kivette részét az ország önvédelmi küzdelméből. 1848 tavaszán — megelőzve az országos és megyei intézkedéseket — megszervezte a nemzetőrséget, melynek létszáma néhány hónap alatt elérte a 2800 főt. Júlis közepétől a szentesi nemzetőrök kéthetes váltásokban részt vettek a délvidéki és a bánsági hadműveletekben (utolsó váltásuk 1849. április végén került haza). Kossuth Lajos alföldi toborzó útjának egyik állomása Szentes volt (1848. október 1.); hívó szavára 554 népfölkelő szállt táborba. Számuk a hónap közepére 2652 főre duzzadt. Felsőbb parancsra Aradra vonultak, és részt vettek a vár körülzárásában és ostromában. 1849 elején, amikor sürgőssé vált a harcoló honvédsereg személyi állományának kiegészítése, Szentesen nem volt szükség sorozásra, ugyanis a megye által kivetett újonclétszámot toborzás, vagyis önkéntes jelentkezés útján is biztosítani lehetett. Rónay Mihály alispán elismerő levele szerint 433 honvéd vonult be Szentesről, nem számítva a különféle szabadcsapatokba jelentkezettek számát. Említést érdemel az 1849. április közepi toborzás, amikor a közgyűlés úgy döntött, hogy minden újoncnak — a 20 forintos állami foglalópénzen

15