Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
nélküli bizalom megnyilvánulásaként értékelte, mely egyben tükrözte a korábban a kormánypártra szavazónak nagymérvű kiábrándultságát Tisza Kálmán és kormánya iránt.184 Az év mégsem múlt el választási izgalmak nélkül. Amire a helybeli kormánypárt számított, valóra vált. Simonyi Ernőt Szentesen kívül másik két kerületben is képviselővé választották. Debrecenben megbuktatta Tisza Kálmán miniszterelnököt, Szegeden pedig gróf Károlyi Sándort. Heteken át nyitott kérdés maradt, hogy Simonyi melyik mandátumot fogadja el. Ettől függött, hogy szükség lesz-e pőtválasztásra Szentesen. Simonyi Ernő október 13-án Helfy Ignác társaságában Szentesre látogatott. A délután folyamán nagygyűlést rendeztek, mely alkalommal Simonyi köszönetét mondott a személye iránt megnyilvánult bizalomért. A várakozás ellenére arról nem nyilatkozott, hogy megtartja-e a szentesi mandátumot, vagy sem. A pótválasztás kérdése tehát továbbra is nyitva maradt.185 Két héttel a vendégek távozása után az országos lapok nyilvánosságra hozták, hogy a Függetlenségi Párt országos központjának határozata értelmében Simonyi Ernő a debreceni mandátumot fogadta el. A hír nyomán a helyi kormánypárt akcióba lépett. Október 27-re általános (vagyis pártkülönbség nélküli) pártértekezletre hívta egybe a szentesi választókat, azzal a céllal, hogy a pótválasztással kapcsolatos elvi elhatározásra jussanak. A megbeszélés tárgyát Szeder János értekezleti elnök ismertette. Érmek lényege az volt, hogy az alkotmányos élet helyreállítása óta Szentesnek mindig más vidékről számlázó képviselője volt, akik nem ismerték behatóan a város viszonyait és érdekeit, így amellett nem szólhattak az országgyűlésen, emiatt Szentes az államkor- mányzásnak soha semmiféle speciális jótéteményébe nem részesült. Oda kell tehát hatni, hogy országgyűlési képviselővé szentesi polgárt válasszanak. Az indítvány ez utóbbi részét a megjelentek általános helyesléssel fogadták, ellenben az elvi indoklás nem okozott köztetszést, hisz az nyíltan az eddigi 48-as és függetlenségi képviselők ellen irányult. A kialakult szócsata végén abban állapodtak meg, hogy törekedni fognak szentesi származású jelölt állítására, a végső döntést azonban Simonyi hivatalos lemondásának megérkezése után hozzák meg.186 Néhány nap múlva véglegessé vált Simonyi lemondása, ezért a választók november 3-án ismét általános értekezletre gyűltek össze. Az elnöki megnyitó után elsőként Sima Ferenc függetlenségi pártelnök kért szót. Az elmúlt héten történt megállapodás ellen nem emelt kifogást, azonban szükségesnek tartotta az értekezlet által kimondatni, hogy a létező pártárnyalatok közül, melyik párt programját követő képviselőt kívánnak megválasztani. Kijelentette, hogy ő ezt az elvi kérdést fontosabbnak tartja, mint azt, hogy mindenáron szentesi polgárt válasszanak képviselővé. Beszéde végén kinyilatkoztatta, hogy a maga részéről a szavazatát — minden más szempontot mellőzve — egyedül csak 48-as, illetve függetlenségi párti jelöltre adja. Sima Ferenc után Csukás Benjamin gimnáziumi igazgató szólt a tárgyhoz. Előrebo- csájtotta, hogy ő hajdan a Deák-párt híve volt, de ma olyan jelöltre nem adja szavazatát, aki a kormányt pártolja. A jelölés módjára nézve azt javasolta — szemben az előtte szólóval —, hogy ajánljanak egy személyt, aki méltó a választók bizalmára, azt szólít184 CSML (SzF) 195/1878. Főisp. ir.; SZL, 1878. július 21., július 28., augusztus 4., augusztus 11. 185 CSML (SzF) 4/1878. 48-as Népkor választm. jgyk.; SZL. 1878. október 20. 186 SZL, 1878. október 27., november 3. 119
