Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
község (Algyő, Csany, Horgos, Kistelek, Mindszent és Tápé) Szeged székhelységét pártoló határozatot hozott. Ezekre támaszkodva újabb felirattal fordult a belügyminiszterhez, kérve a székhelynek Szegedre helyezését. A miniszter ezt a folyamodványt is leküldte megvitatásra a megyéhez. A megye közönsége most is hű maradt korábbi határozataihoz. Élesen elítélte Szegednek a megye létérdeke ellen tett példátlan lépéseit; a befolyásolt, félrevezetett községeket pedig keményen megrótta alkotmányos jogérzetük gyengesége miatt.176 Néhány hónap elteltével a belügyminiszter leiratot intézett a megyéhez, amelyben felszólította a vármegye közönségét, hogy a székhelykérdést vegye újra napirendre és a végleges döntésről tegyen jelentést. A megyei közgyűlés 1878. március 20-án tárgyalta a miniszteri rendeletet. Határozatilag kimondta, hogy a székhely kérdését többé nem hajlandó napirendre tűzni, mégpedig azért nem, mert az azzal kapcsolatos álláspontját több határozatában olyan világosan kifejtette, hogy „e részbeni megállapodását pótolni, vagy abból valamit visszavonni teljességgel nem hajlandó, sőt annak minden egyes pontjához ma is szilárdul és tántoríthatatlanul ragaszkodik”. Kimondta továbbá, hogy a székhelynek Szentesre való áthelyezését a megye közönsége — tekintettel arra, hogy az e tárgyban keletkezett, s a Belügyminisztériummal szabályszerűen közölt határozataira a kormány a felterjesztéstől számított 40 napon belül érdemileg egyáltalán nem nyilatkozott — a törvény előírásai értelmében jogérvényesnek és végleg eldöntöttnek, ezzel kapcsolatos határozatát pedig végrehajthatónak tekinti. Ennek értelmében nyomban intézkedéseket tettek az új székház felépítése körüli teendőkre nézve; s ezekről tájékoztatták a belügyminisztert. A megyei közgyűlés szokatlanul határozott fellépését siker koronázta. Alig két hét elteltével megérkezett a belügyminiszter válasza, amelyben megerősítette a vármegye székhelyének Szegvárról Szentesre történő áttételéről szóló megyei határozatokat, egyben jóváhagyta a Szentesen építendő székházra vonatkozó intézkedéseket is, s tudatta, hogy annak céljaira 5000 forintot az állampénztárból segélyként kiutalványoz.177 A több éves küzdelem tehát Szentes javára dőlt el. Újabb évekbe telt, mire a megye székhelye ténylegesen Szentesre került. A székházépítés előmunkálatai igen lassan haladtak. Az alapkő letételére — benne a díszoklevéllel — csak 1882. május 18-án kerülhetett sor. A Makay Endre tervei alapján épült, klasszicista stílusú székház 1883 decemberére elkészült. Csongrád Vármegye Törvényhatósági Bizottsága és tisztikara a december 10-én megtartott ünnepélyes díszközgyűléssel vette birtokába új otthonát.178 7. ÚJ ERŐK A VÁROS ÉLÉN 1876—1878 között a megbékélés jelei mutatkoztak a megye és a város viszonyában. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a kezdeti tartózkodás után a megyei tisztikar is teljes odaadással támogatta Szentes város törekvéseit a megyeszékhely elnyeréséért. Ennek tulajdonítható az is, hogy szokatlanul csendes körülmények között 176 CSML (SzF) 131/1877. Törvényhat. Biz. jgyk. és ir. 177 CSML (SzF) 46/1878. Törvényhat. Biz. jgyk. és ir.; 71/1878-13201/1878. sz. BM leirat — Alisp. ált. ir. (Székházépítési ir.); SZL, 1878. április 7. 178 CSML (SzF) 1737/1882. Alisp. ált.ir.; 313/1883. Törvényhat. Biz. ir.; SZL, 1883. december 15. 115
