Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
ment végbe az 1877 decemberi általános megyei tisztújítás, mely alkalommal Stammer Sándort — aki döntő szerepet játszott a megyeszékhely ügyében — ellenjelölt nélkül újból alispánná választották.179 A megyeszékhelyért folytatott küzdelem átmenetileg háttérbe szorította a város különböző társadalmi rétegeinek és politikai csoportosulásainak ellentéteit is. A közéletre jellemző viszonylagos nyugalom azonban nem bizonyult hosszú életűnek. Az 1878. április 15-re kitűzött városi képviselőválasztások előkészületei egycsapásra megbontották az eddig tapasztalható egyetértést. Az eltérő érdekeltségű csoportok szokatlan aktivitással indultak harcba a mandátumok megszerzéséért. A rendkívüli hevességgel folyó küzdelem láttán vetette papírra a kortárs az alábbi sorokat: „Az emlékezetes Si- monyi és Jókai-féle korteskedés képét támasztja föl emlékünkben az a sürgölődés, for- golódás, lázas tevékenység, melyet arra temiett polgáraink a városi képviselőválasztás önszájízű sikeréért kifejtenek. Ezrével és ezrével nyomják a kortes cédulákat a nyomdában, különféle kombinációkkal. Van kínja a szegény választó polgárnak, kinek nyomtatásban ma Pétert, holnap Pált ajánlják, mint ezen köztisztességre egyetlen és nélkülözhetetlen egyéniséget.”180 A szokatlan hevességű küzdelem magyarázata többek között abban rejlett, hogy lejárt a városi tisztikar 6 éves megbízatása, így a képviselőválasztásokat általános tisztújításnak kellett követnie. Az új tisztikar személyi összetétele döntően a képviselők szavazatán múlott, így nem volt közömbös, hogy az egyes társadalmi rétegek, ill. érdekeltségi csoportok milyen arányban foglalnak helyet a város parlamentjében. Az aktivitás irányába hatott az az egyre terjedő, a kor követelményeinek megfelelő közfelfogás is, hogy a város fejlődését fel kell gyorsítani, dinamikusabbá kell tenni. Ez pedig a régi szellemű, mindenek felett a gazdaérdekeket szem előtt tartó és képviselő maradi vezetőkkel — akiket Kristó Nagy István polgármester is reprezentált — nem volt elképzelhető. Megérett a helyzet a személycserékre. Tanult, szakképzett, tettrekész emberekre volt szüksége a városnak, ha fejlődni akart. Mint várható volt, a legélesebb küzdelem a polgármesteri tisztség betöltése körül bontakozott ki. A régi vezetési stílushoz és módszerekhez ragaszkodók Kristó Nagy István újraválasztásáért szálltak síkra, míg a változást sürgetők a 33 éves Balogh János volt városi rendőrfőkapitány mögött tömörültek. A békés megegyezés érdekében április 28-án előértekezletre hívták össze a városi képviselőket a városháza tanácstermébe. A megjelent több mint 120 képviselő csekély többséggel Balogh János jelölése mellett foglalt állást. Kristó polgármester hívei nem nyugodtak bele a történtekbe. Még ugyanezen a napon értekezletre gyűltek össze Kanász Nagy Imre nagygazda házánál, s Kristó Nagy Istvánt jelentették ki jelöltjüknek. A megegyezés reményében a rendőrkapitányi állásra Balogh Jánost jelölték. Az érintettekért delegációt küldtek. Kristó Nagy István elfogadta a jelölést, Balogh azonban kinyilatkozta, hogy ennek ellenére nem lép vissza.181 Az izgalmasnak ígérkező tisztújító közgyűlésre 1878. május 13—14-én került sor Stammer alispán elnöklete alatt. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a képviselők fele kiszorult a tanácsteremből. Az elnöki megnyitó és a régi tisztikar lemondása után SZL, 1877. december 16., december 23. 180 SZL, 1878. április 14. 181 SZL, 1878. április 28., május 5., május 12. 116
