Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
nél fogva Szentes várost, mint Csongrád megyének változás esetén leendő székhelyét ezennel javaslatba hozzuk, s annak mint ilyennek kijelelését véleményezzük”. A megyegyűlés a küldöttség véleményes jelentését egyhangúlag elfogadta, határozati erőre emelte, s kimondta, hogy erről felirati úton értesíti a Belügyminisztériumot. A felirat hangsúlyozta, hogy a megyei bizottmány autonom jogainál fogva hivatottnak tartja magát a megye központjának meghatározásában intézkedni; ezért kéri a minisztériumot, hogy ismertetett határozatát Csongrád megye székhelyének újabban történendő kijelölésénél vegye figyelembe.173 A székhelykérdés ezzel közel sem zárult le. A törvényhatóságok területének szabályozásáról készülő 1876: XXIII. te. parlamenti vitáján ugyanis Szeged egyik képviselője ismét szót emelt Csongrád megye székhelyének Szegedre helyezése érdekében. Valószínűleg ennek tudható be, hogy a vármegye 1875 decemberi határozata nem nyert kormányhatósági megerősítést. Csongrád Megye Törvényhatósági Bizottsága 1876 szeptember végén feliratban sürgette meg határozatának helybenhagyását, a belügyminiszter azonban azt válaszolta, hogy Csongrád megye a szervezés jelen állapotára való tekintettel egyelőre halassza el a székhely kérdés dolgát.174 A belügyminiszter halogató álláspontja Szeged városát további lépésekre ösztönözte. A város közönsége 1876 decemberében ismételten kimondta, hogy kérvényezni fogja Csongrád megye székhelyének Szegedre tételét. Ezzel kapcsolatos feliratában részletesen felsorolta azokat az indokokat, amelyek vitathatatlanná teszik Szeged egyedüli alkalmasságát a székhely elnyerésére. Az öndicsőítő felsorolás mellett bő teret szentelt a megyei közigazgatás bírálatára, ill. Szegvár község székhelynek való alkalmatlanságának bizonyítására. A szegedi feliratot a belügyminiszter leküldte megvitatásra és véleményezésre a megyéhez. Csongrád Megye Törvényhatósági Bizottsága 1877. március 10-én tárgyalta meg az ügyet. Határozatában leszögezte, hogy a vármegye közönsége megbotrányko- zással veszi tudomásul Szeged városának a vármegye zilált közigazgatási viszonyaira vonatkozó rosszindulatú állításait, de méginkább botrányosnak és sértőnek találja a vármegye ügyeibe való beavatkozását, továbbá azt a fölényeskedő, pártfogói hangot, amellyel képzelt magas hivatásának hangsúlyozása mellett saját önző céljainak igyekszik propagandát csinálni. Ezek előrebocsájtása után: „Kijelenti a megye közönsége, hogy a századok óta fennálló gyakorlatához ragaszkodva a megyei közigazgatás központját csak a megye területén óhajtja és akarja elhelyezni, s minden oly törekvés ellen, mely ezen elvet megdönteni célozná, előre is tiltakozik, sőt az ellen a törvény által megengedett minden eszközt és utat felhasználni önmaga iránti kötelességének ismerendi”. A határozat újólag kimondta, hogy a megye közönsége Szentest óhajtja székhelyül kijelöltetni. A határozatot tartalmazó feliratban — amelyet a főispán vezetésével népes delegáció nyújtotta át a belügyminiszternek — kérvényezték Szeged szab. kir. város igényeinek kategórikus elutasítását.175 A félreérthetetlen elutasítás ellenére Szeged nem adta fel a küzdelmet. Céljának elérése érdekében kísérletet tett arra, hogy a községeket a megye határozata ellen hangolja. Próbálkozása részben eredménnyel járt, ugyanis felhívására 6 Csongrád megyei 173 CSML (SzF) 83, 350/1875. Törvényhat. Biz. jgyk. és ir.; SZL, 1875. május 16. 17*1 CSML (SzF) 188/1876. Törvényhat. Biz. jgyk. és ir.; 337/1876. Főisp. ir. 175 CSML (SzF) 5/1877. Törvényhat. Biz. jgyk. és ir. 114
