Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
nem tudósít pontosan a rendkívüli közgyűlés lefolyásáról, de az hihető, hogy az óvatosok akarata érvényesült, így nem került sor a 48-as népkör nevének megváltoztatására.160 A névváltoztatás kérdése megosztotta a 48-as kör tagságát. A bizonytalankodás láttán az átkeresztelést kívánók — élükön Buday Józseffel — elhatározták egy függetlenségi párti népkör megalakítását. Széleskörű aláírásgyűjtő akció után november 29-én megtartották első értekezletüket, amelyen megvitatták s elfogadták az alakulóban lévő függetlenségi kör alapszabályait. A kör ideiglenes elnökévé Pataki Imrét, jegyzőjévé pedig Buday Józsefet választották. Az alapszabály-tervezetet jóváhagyásra benyújtották a polgámesterhez, aki azt továbbította az alispánhoz. Stammer alispán azonban visszaküldte az alapszabályokat azzal a meghagyással, hogy írják össze és mellékeljék a kör alapításához szükséges 50 tag névsorát. Ennek eleget téve ismét benyújtották megerősítésre az alapszabályokat.161 A 48-as kör november 22-i közgyűlésének eredményéről, valamint a függetlenségi kör szerveződéséről Varga Sándor a 48-as kör jegyzője levélben tájékoztatta a pesti pártközpontot, amelynek nevében Madarász József válaszolt. Levelében megértőén nyilatkozott arról, hogy az óvatosabb többség nem akarta a 48-as nevet felcserélni. Kijelentette, hogy őt a külnév nem idegeníti el senkitől. „Nem bánom én tehát, 48-as vagy ellenzéki vagy bármi nevet vesznek vagy tartanak is meg a tartózkodóbbak — írta Madarász —, csak vallják azt, amire minden becsületes magyarnak törekedni kell — „Magyarország teljes, független állami életét"; én őket mind-mind, mint hű magyarokat elvrokonomul becsülöm.” Levele végén figyelmeztette a szentesieket, hogy ha névben külön is válnak, őrizzék meg egységüket. A szentesiek megszívlelték Madarász tanácsát, s komolyan törekedtek az ellenzék egységének megőrzésére. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a 48-as kör 1875. január 24-én megtartott tisztújító közgyűlésén Buday Józsefet választották a kör elnökévé, s ezáltal biztosították a két ellenzéki kör szoros együttműködését, akcióegységét.162 A Deák-párt és a Balközép-párt helyi szervezetei ugyancsak követték az országos központjaikban bekövetkezett változásokat. A helyi Deák-párt 1875. március 21-én értekezletet tartott, amelyen a megjelentek örömüket fejezték ki a kormány újjáalakítása felett, bizalmukat fejezték ki az új minisztérium iránt, és a régi elnevezés helyett felvették a Szabadelvű Párt nevet. Határozatilag kimondták, hogy készek egyesülni a helybeli Balközép-párttal, amennyiben az „hozzájuk hajolni, simulni óhajt”. A következő nap a Balközép-párt is értekezletet tartott. A korabeli tudósító szerint ezen jóval nagyobb számban gyűltek egybe, de a megjelentek egy része nem nagy lelkesedéssel fogadta a fúzió iránt tett indítványokat. A Balközép-párt is felvette a Szabadelvű Párt nevet, és többségi határozattal kimondta, hogy egyesül a volt Deák-párttal, ha az közeledni hajlandó. Mint látható, mindkét párt a másiktól várta a kezdő lépés megtételét. Végül a két párt vezetősége közös hirdetést tett közzé, amelyben március 29-re meghirdették a Szentesi Szabadelvű Párt alakuló közgyűlését.163 **> CSML (SzF) 29, 40/1874. 48-as Népkör válaszún, jgyk.; 1—3/1874. 48-as Népkör közgy. jgyk. 161 CSML (SzF) 122, 280/1875. Polgm. ein. ír.; SZL, 1874. november 22., november 29., december 6. 162 CSML (SzF) 48-as Népkör iratai — Madarász József levelei; 48-as Népkör 1875. jan. 24—28. közötti közgy. és választm. jgyk. 163 SZL, 1875. március 21., március 28. 109
