Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
A Szentesi Függetlenségi Párt 1875. április 11-én tartotta meg alakuló pártértekezletét. Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy az értekezleti meghívót a helybeli „48-as és függetlenségi párt” választóihoz címezték. Az értekezletet Buday József a 48-as kör elnöke nyitotta meg, majd felszólította a tagságot a párt tisztségviselőinek megválasztására. A párt elnökévé egyhangúan Buday Józsefet választották meg, jegyzőjévé pedig Sima Ferenc fiatal tam'tót. A 24 bizalmi férfi megválasztása után Buday József beszélt a politikai élet újabb fordulatairól, majd ismertette a Függetlenségi Párt programját. Beszéde végén összetartásra buzdított, hogy ezáltal „a fúzió tömörült erejével szemben a politikai élet terén kis erőnket elvhű szilárd akarat, vas kitartás támogassa”. Ennek szellemében az értekezlet felhívást adott ki a város azon balközép elvű polgáraihoz, akik a „bihari pontok” önkényes feladását rosszallással fogadták és a fúziót nem támogatták. A felhívással tért kívántak nyitni az érintetteknek a Függetlenségi Párthoz való csatlakozásra. Végezetül az elnök örömmel jelentette, hogy április 17-én Szentesre látogat az országos pártvezetés két kimagasló tagja, László Imre és Simonyi Ernő. A vendégek a jelzett napon valóban megérkeztek. Több száz fős tömeg várta őket a Tiszánál, a 48-as kör zászlói alatt. Másnap délelőtt László Imre mintegy 6 ezer fős hallgatóság előtt megtartotta beszámolóját. Beszéde végén meleg szavakkal ajánlotta Simonyi Ernőt a szentesiek bizalmába. Harsogó éljenzés közepette Simonyi emelkedett szólásra. Többek között leszögezte: „Mi a nép jogainak biztosítását óhajtjuk! A nép jogainak kielégítése sohasem akar forradalmat, a forradalmak oka az, ha a népek annyira nyomatnak, hogy az elnyomást már tovább tűrni nem bírják; a forradalmat tehát nem egyes emberek, nem is pártok csinálják, hanem azok, akik ellenzik a nép jogainak kivívását”. A lelkes hangulatú nagygyűlést este társas vacsora követte a 48-as népkörben.164 A pártok fokozódó küzdelme jelezte az országgyűlési képviselőválasztás napjának közeledtét. A központi választmány választást előkészítő munkálatai befejeződtek. A választójogosultság elbírálása már az 1874: XXXIII. új választójogi törvény előírásai alapján ment végbe. Az új törvény több vonatkozásban visszalépést jelentett az 1848. évihez képest. A választójogosultság feltételei szigorodtak: 1/4 telek vagy 3 szobás városi háztulajdon, vagy 105 forint adóköteles jövedelem; önálló iparosoknál egy segéd alakalmazása, az értelmiségnél a diploma mellett kinevezéshez, ill. választáshoz kötött állás. Az adóhátralékosok nem szavazhattak; kötelezővé vált a nyílt szavazás. Míg 1872-ben Szentesen 1896 választót írtak össze, most csak 1351 -et. Az új előírások leginkább az iparos osztályt és a kisebb értékű házak tulajdonosait sújtották, de sokan elestek választójoguktól az adóhátralékuk miatt is.165 Június közepére véglegesen eldőlt, hogy kik lesznek a pártok képviselőjelöltjei. Az Egyesült 48-as és Függetlenségi Párt Simonyi Ernőt kiáltotta ki jelöltjévé, László Imre ugyanis egészségügyi okok miatt visszalépett. A Szabadelvű Párt pedig a nagynevű írót, Jókai Mórt nyerte meg a jelöltség elfogadására. Jókai — okulva az 1872. évi kudarcból — ezúttal nagyobb aktivitást fejtett ki. A szentesi szabadelvű küldöttségnek ígéretet tett, hogy hamarosan Szentesre látogat, ígéretét betartva június 13-án valóban Szentesre érkezett. A Tiszánál hatalmas tömeg, 164 SZL, 1875. április 11., április 18., április 25. ‘65 CSML (SzF) 296/1875. Polgm. ein. ír.; SZL, 1875. január 3. 110
