Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
letű” egyénnek ismeri, s nyomban felidézett egy esetet, amikor őt Stammer még Bach- hivatalnok korában istenkáromlás közt „bakancsbarázással” fenyegetve kergette ki a szolgabírói irodából. A példaként hozott leleplezések Szentesen is kevésnek bizonyultak. A november 14-i választások során az egész megyében azok ajelöltek futottak be, akik az álbaloldali vezérkar listáin szerepeltek. A Vásárhelyi Közlöny és annak nyomán az országos lapok a baloldal győzelmét hirdették, de a helyi viszonyok ismerői közel sem voltak ebben olyan biztosak. A győztes párt vezetői a választások után folytatták a korteskedést, most már a tisztújítás előkészítése érdekében. A megye városaiban egymás után szervezték az előértekezleteket, amelyeken döntöttek a megyei tisztségek betöltéséről. December első napjaiban már nyílt titok volt, hogy az alispáni poszt legesélyesebb várományosa Stammer Sándor szentesi polgármester, a főjegyzőség pedig a vásárhelyi Ábrái Károlyra várt. A december 17—18-án Hódmezővásárhelyen megtartott értekezleten, amelyen a szentesi, csongrádi és a mindszenti bizottmányi tagok is részt vettek, teljesen összeállt a megválasztandók listája.145 Az új megyei törvényhatósági bizottmány 1871. december 27-én tartotta első ülését, másnap pedig sor került a tisztújításra. Az előkészületek meghozták eredményüket, szinte kivétel nélkül a „baloldali” listán szereplő jelöltek győzedelmeskedtek. Az előzmények ismeretében szinte természetes, hogy az alispáni széket valóban Stammer Sándor foglalta el, a főjegyző pedig Ábrái Károly lett. Az eredmény helyi visszhangja megoszlott. A Vásárhelyi Közlöny a baloldal diadaláról harsogott. A Hódmezővásárhely kommentátora ellenben így írt: „A Csongrád megyei tisztújításról proklamálva van, hogy teljesen baloldali szellemben ejtetett meg. Azok, kik a tényt ilyennek híresz- telik, vagy olyanok, akik a tisztújítás előzményeivel, körülményeivel és tényezőivel teljesen ösmeretlenek, vagy ami sajnos, olyanok, akik mindezekkel tisztában vannak ugyan, de érdekükben áll mégis baloldalinak híresztelni, a járatlanok előtt olyannak keresztelni el, hogy itt valósággal a baloldal győzött. Ám higyje, aki akarja, hogy így volt. (...) Mi úgy fogjuk fel, hogy széles ez országban aligha sikerült valahol a baloldalt oly példás rendben jégre vezetni, mint a mi nemes Csongrád vármegyénkben...”. Igazat adhatunk e véleménynek, különösen ha tudjuk, hogy az új bizottmány első ténykedése az volt, hogy ha burkoltan is, de bizalmat szavazott a közösügyes kormánynak. 146 A megyék újjászervezése után a községekre került a sor. A községek rendezéséről szóló 1871: XVIII. te. már június elején szentesítést nyert, de bevezetése a megyék szervezésének befejezéséig váratott magára. A törvény kidolgozói abból indultak ki, hogy az „egészséges államélet alapjait és föltételeit az erős községi önkormányzatban kell keresni”, ezért biztosítani kell a községek szabad fejlődését. Ennek ellenére a községeket meghagyták a megyék kötelékében. A községeket három kategóriába sorolták: rendezett tanácsú város, nagyközség, kisközség. A törvény szavai szerint a község a törvény korlátái között önállóan intézi saját belügyeit, végrehajtja a törvénynek és a törvényhatóságnak az állami és a törvényhatósági közigazgatásra vonatkozó rendeletéit. 14í CSML (SzF) 122—123/1871., 6/1872. Közgy. jgyk.; 1924/1871. Bizottmányi jgyk. és ir.; Szentesi Lapok, 1871. december 3.; Hódmezővásárhely, 1871. december 3., december 10., december 24. 146 CSML (SzF) 1938/1871. Bizottmányi jgyk.; 1—48/1871. Tisztújítási jgyk.; Szegedi Híradó, 1871. december 31.; Hódmezővásárhely, 1872. januar 7., január 14.; Vásárhelyi Közlöny, 1872. január 14. 100
