Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Sebestyén István: Csongrád város levéltárának története
helyükre kerültek-e? Mert mindeddig csak az izsáki »lerakat« hazaszállításáról volt szó. Kérdés, hogy a Dunántúlon ide-oda hurcolászott anyag végül is előkerült-e? Egy jegyzőkönyvtöredékből tudjuk, hogy dr. Herke László 1945. március 26-án a Vas megyei Boba községből Nyugatra menekült. Itt valamit — a hiányos jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy mit — megőrzésre hátrahagyott. Esetleg ezek iratok lehettek, melyekről — a szövegmorzsalék szerint — az egykori polgármester sohasem tudta meg, hogy mi lett a sorsuk. De lehet, hogy itt nem iratokról van szó, hanem egészen másról. Ugyanis dr. Herke Lászlónak Csongrád polgármesteréhez 1946. május 4-én írott leveléből tudjuk, hogy ő 1944 márciusában Martonfán és Bobán már csak a város tulajdonát képező kivágott fekete hintóval és egy lóval volt elfoglalva, melyek menekülésének eszközei voltak. A hintóról előadottakat a Bobai Körjegyzőség 1946. június 15-én a csongrádi polgármesternek írott levelében meg is erősíti.31 Ezúttal tehát Csongrád város kormányzatának menekített iratairól már szó sincs. Elvesztek hát a Dunántúlra szállított iratládák? Ha igen, milyen mértékű volt a veszteség, és milyen jellegű iratok maradtak oda? Ám maradt még egy kapaszkodója a Dunántúlra vitt iratok sorsa tisztázásának: Császi Ferenc megbízott csongrádi polgármester 1946. március 11-én az alispánhoz írott 1530-2/1946. számú levele. Érdemes a lényegét idézni: „Alispán Úr! ...rendeletére tisztelettel jelentem, hogy a város iratainak nagy részét 1944. október 7-én 6 drb. ládában Dombóvár községbe majd, menekülés folytán, Veszprémbe szállították. Veszprémben Horváth nevű aljegyzőnek adták át hivatalos elismervény ellenében. Az iratok nagyrésze már visszakerült, úgyhogy jelenleg 95 bádogdobozban elszállított 9500 drb. kataszteri birtokív nem került elő.”3* Ez alkalommal a Veszprémbe került iratokról is szó van. Kár azonban, hogy a levél fogalmazása kissé pongyola. Egész világosan nem derül ki, hogy a visszakerült iratok kapcsán Császi Ferenc a már valóban visszajött izsáki tételre gondol-e, vagy a Veszprémben nyomaveszett részre. Ä korszak szereplői közül — e dolgozat készítésének időszakában — már csak dr. Ormos Lajos országmozgósítási előadóvá kiemelt egykori árvaszéki ülnök él. A szerző 1992. október 8-án beszélgetett vele a nyugat felé menekített iratok sorsáról. Ő nem tudott nyilatkozni az irattár anyaga körüli bizonytalanságok végleges nyugvópontra jutásának körülményeiről. Mint mondta, más irányú feladatai lekötötték figyelmét, az események széles sodrában nem értesült mindenről.33 Ő volt viszont az a személy, aki az egyik Wertheim-szekrényből, a kiürítéskor, magához vett kilenc, a városnak írt, eredeti Kossuth-levelet, melyeket a viharos idők elmúltával — az ő jóvoltából — a városi múzeum vehetett birtokába. A felületes polgármesteri fogalmazás nyomán keletkezett bizonytalanságot dr. Ormos Lajos nem tudta feloldani. Végül az 1947-ből előkerült 113/kgy. 1947. sz. képviselő-testületi határozatból vált ismertté, hogy a Dunántúlon körbehurcolt kataszteri birtokívek eltűntek. A testület a pótlásukra 10000 forintot hagyott jóvá.34 A háború a város levéltárát sem hagyta sértetlenül. A front közeledtével a levéltár védelmére külön intézkedések nem történtek. Az amúgy is átnyirkosodott iratanyag jelentősen megsérült, amennyiben a helyiséget a háború alatt raktárnak használták. Különösen komoly károsodást szenvedtek az 31 Uo. 32 CsvLR. XXII. 4. 2049/1947. Polg. 33 Dr. Ormos Lajos volt árvaszéki ülnök, lakik: Csongrád, Iskola u. 3. sz. 34 CsvLR. XXII. 4. 2235-3/1947. Polg. 194
