Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Sebestyén István: Csongrád város levéltárának története
1927—1934. évi közigazgatási iratok, amelyeket a kiürítést követően illetéktelen kezek szétszórtak.35 A LEVÉLTÁR HELYZETE A HÁBORÚ VÉGÉTŐL 1950-IG A belügyminiszter 1946-ban kiadja 31486/1946.1./3. sz. rendeletét a múzeumi, könyvtári és levéltári anyagok megóvásáról. Az ezzel kapcsolatos intézkedések elhúzódnak Csongrádon, de nem kerülnek le napirendről; annál inkább nem, mert végrehajtását az alispán 2633-1/1946. sz. rendeletével 1946 áprilisában megsürgeti. A levéltár kezelésével megbízott Sövényházi Pál közigazgatási irattáros a levéltári anyag megóvását selejtezés útján véli megvalósíthatónak, mivel a csaknem teljesen megtelt irattárból átcsoportosítandó újabb anyagoknak helyre van szüksége. Vagyis az elgondolás szerint: a frissebb okmányok nyerjenek teret a régebbi irományok rovására.36 A város vezetése az irattáros álláspontját elfogadta. A fentebb említett belügyminiszteri intézkedést megerősíti, végrehajtását sietteti a Minisztertanács 1947. december 5-én kelt 14.525/1947. M.E.l. sz. határozata, melynek C pontja kimondja: az „...intézményeknél a törvényes kereteken belüli és az ezen felül lehetséges irattári selejtezések haladéktalanul végrehajtandók.” A selejtezést a háború hozta takarékossági szempontok és a nagymértékű papírhiány motiválta. Ez már korábban kiderült az alispánhelyettes Csongrád polgármesteréhez 1947. május 30-án írt 4710/alisp. 1947. sz. leveléből, melyben többek között a következők olvashatók: „...a Belügyminiszter Úr 3.897/eln. 1947. sz. rendeletével... a háborús események folytán irattári ügykezelésre alkalmatlanná vált, selejtezésre megérett iratokat, irományokat, használaton kívül helyezett nyomtatványokat termelési célra igénybevette és a felszínre kerülő nyersanyagot a termelés szolgálatára bocsájtotta. ”3' A kiselejtezett irattári anyagok és az azok elnyelését eszközlő papiripar egymáshoz történő közel kerülésének elősegítése céljából az akció lebonyolításába bevonják a Magyarországi Papírgyárak Munkaközösségét, amely levélben sürgeti Csongrád polgármesteri hivatalát a selejtezés mielőbbi elvégzésére, ill. a kiselejtezett anyag elszállítására.38 Közben a polgármestert több országos és megyei leirat arra inti: a selejtezésért felelős személy kijelölésénél figyeljen arra, hogy csak olyan valaki jöjjön számításba, akinek az ügyben kellő jártassága van és idáig is az irattár feletti felügyeletet gyakorolta. Az 1947. év eleji sürgetések talán nem ok nélküliek, mert a tényleges selejtezésig vezető kibontakozás igen lassú. Többrétű előzetes készülődést követően az 1947. december 31-ei képviselőtestületi ülésen születik meg a 325.kgy. 11.718/1947. sz. határozat, mely az egyesített bizottságok és a városi tanács javaslata alapján a városi irattár selejtezésére bizottságot küld ki.39 A bizottság tagjai: dr. Kasznár Tóth Lajos helyettes városi főjegyző, Maár Mihály számvevőségi főnök, báró Exterde Tibor tanító, Pap Lajosné, Sövényházi Pál, Ötvös József és Vági József tisztviselők. Hangsúlyozni kell, hogy bár a selejtezést végzendő bizottság kijelöléséről döntő határozat csak irattári anyagokról beszél, valójában a levéltári irományokról is szó van. Látszik, hogy a XIX. század végi lassú egybemosódás után — helyi önkormányzati 35 CsvLR. XXII. 4. 11602/1947. Polg. 36 CsvLR. XXII. 4. 1138/1946. Polg. 37 CsvLR. XXII. 4. 1840/1948. Polg. 3* Uo. 39 Uo. 195
