Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Magyar László: Szabadka és környéke közép- és török kori kézművességéről
MAGYAR LÁSZLÓ SZABADKA ÉS KÖRNYÉKE KÖZÉP- ÉS TÖRÖK KORI KÉZMŰVESSÉGÉRŐL Ha abból indulunk ki, hogy egy település legjellemzőbb mutatója iparának fejlettsége, akkor Szabadka a régmúlt időkben — az eddig felkutatott adatok alapján — nem is játszhatott kis szerepet a térségben. Ugyanis vidékünk kézművességét idéző tárgyi bizonyítékok néhány ezer évesek. Az agyagedények formagazdagsága és díszítő- művészete már a neolitikumtól kezdve e vidék lakójának alkotókészségéről és esztétikai igényéről tanúskodik. Az kr.e. első évezred derekáig kézzel díszítették az edényeket, majd a korongolás művészete kezdett meghonosodni.1 A fémek felfedezése és gyakorlati alkalmazása e táj emberének életében szintén gyökeres változásokat hozott. Először a rezet alkalmazták és alakították, majd öntötték. A régészet számon tartja a Hajdújárás közelében levő kővágói bronzkori öntőműhely lelőhelyet és a néhány itt készített bronztárgyat.2 A vas felfedezése már új technológiát kívánt, ami eleinte a kovácsmesterségben és ennek ágaiban, de főként az ötvösmesterség fejlettségében, az ötvösművészet gazdagságában csúcsosodott ki. A nemesfémből készített ékszerek tökéletes megmunkálása minden történeti korszak kézművesét nagy erőpróba elé állította, egyben különös tiszteletet kölcsönzött neki. A népvándorlás korából is többnyire agyag-, fém és csonteszközök láttak napvilágot. A bőr, fa, textil és más hasonló anyagból készült tárgyak megsemmisültek a föld felszíne alatt.3 Szembetűnő, hogy az üvegművesség termékeiből milyen elenyésző mennyiség fordul elő. Mindenképpen úgy kell ezekre a leletekre gondolni, hogy közülük valamennyi nem készülhetett vidékünkön. A távolsági kereskedelem árui, ha nem is mutathatók ki minden esetben, de valószínűsíthetők. Sok tekintetben tehát kézzelfoghatóbb bizonyítékokról árulkodnak a későbbi, vagyis a közép- és török kori adatok. Annál is inkább, mert a régészeti eredményeket immár — ha gyéren is — az írásos emlékek, a történettudomány és segédtudományai, a nyelv- és más tudományágak egészíthetik ki. A Szabadkai Városi Múzeum nagy mennyiségű kézműipari jellegű leletének különös ipartöréneti és néprajztudományi jelentősége van, mert valamelyest vizuális képet nyújt vidékünk lakosságának művészi és technológiai felkészültségéről, ízléséről és igényéről. A IX. század elején az avar államszervezet felbomlott, s amikor a X. században a honfoglaló magyarok megszállták a Duna-Tisza vidékét, az itt élő avar néptöredék és a már korábban idetelepedett szláv népcsoportok keveredtek az újonnan érkezett magyarsággal.4 A szlávok befolyásolták a magyar falurendszer kialakulását,5 ezt tükrözik pl. a 1 A Szabadkai Városi Múzeum kiállítási tárgyainak kisérő szövege alapján. 2 Szekeres László szíves közlése. Az öntött bronztárgyak, az öntőminta stb. a Szabadkai Városi Múzeumban találhatók. ^ 3 Az említett anyagok egyes távoli vidékeken nem semmisülnek meg teljesen, ezenkívül az ősi gyűjteményekből is fennmaradtak; Európa több múzeumában sok évszázados kézműipari tárgyat csodálhatunk meg. „4 Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Főszerkesztő SZÉKELY GYÖRGY. 1. kötet. Budapest, 1987. 634—637. 5 A falurendszer kialakulása, Magyarországon (X—XV. század). írta SZABÓ ISTVÁN. Budapest, 1971. 12. (A továbbiakban: SZABÓ ISTVÁN 1971.) 7
