Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Magyar László: Szabadka és környéke közép- és török kori kézművességéről
házépítéssel (gerenda, oszlop, cserép, kémény, konyha, asztal, pad stb.), vagy akáf a mesterségekkel (takács, mészáros, csizmadia, molnár, kovács stb.) kapcsolatos és a magyarok által átvett szláv jövevényszavak.6 Az ország falurendszere körülbelül öt évszázad alatt alakult ki, amikor is a települések már a XIV. század elejére többé- kevésbé elérték legmagasabb sűrűségi szintjüket.7 E társadalmi, gazdasági körülmény alapozta meg (a tatárjárás, a pestisjárvány és a török hódoltság tragikus eseményei ellenére) vidékünk településhálózatának kialakulását is. Ami azt jelentette, hogy az országutak mentén és a vizek közelében (Körösér, Csikér, Bácsér, Kelebiai-, Palicsi-, Ludasi-tó) 5—6 kilométerenként templomos falvak voltak.8 A nagy horderejű gazdasági fejlemények következtében országszerte kb. 800 mezőváros alakult ki, rendszerint minden 15—25 falu földrajzi körzetére esett egy mezőváros.9 Ismereteink szerint Szabadkát faluként (villa Zabadka) először 1407-ben, mezővárosként (oppidum Zabathka) 1428-ban említik az írásos emlékek.10 Mielőtt bővebben ismertetnénk Szabadka mezőváros kézművességi vonatkozásait, kanyarodjunk vissza a korábbi századokhoz. A X—XI. század falutelepüléseinek lélekszámátlaga 150—200 között jegyezhető.11 Az Árpád-korban falvaink lakosai leginkább földbeásott házakban laktak.12 A nagy egyházi összeírások XI—XIII. századi oklevelei sok kézművesről adnak hírt (kenyérsütők, kővágók, szűcsök, fazekasok, ácsok, aranyművesek, mészárosok, molnárok, tímárok, üstkészítők stb.). Szabadka és vidéke írásos emlékek hiányában ismét a régészet eredményeire támaszkodhat. Eddigi ismereteink szerint Északkelet-Bácska okiratokból ismert középkori településeinek száma meghaladja a százat.13 Ezek közül templomos települést megközelítőleg harmincat sikerült meghatározni. Szabadka és szűkebb környéke gazdag régészeti lelőhelyekben, ám templomos helyei közül csak néhányat sikerült lokalizálni.14 Bácskában az első szilárd anyagból készült építményeket a XI. században kezdték építeni.15 Ugyanis I. (Szent) István király a kereszténység megszilárdítása érdekében elrendelte, hogy minden tíz falu köteles egy templomot építeni. Ez, sok építőmester, kőműves, kőfaragó, kovács, ács, lakatos, cseréprakó, képfaragó, képíró és harangöntő munkáját tette szükségessé.16 Az első feltárt templomok a román stílus szabályai szerint téglából, vagy mint Horgoson: téglából és keményre döngölt agyagos földből készültek.17 Az alapok anyagai — a helyi viszonyoktól függően — általában döngölt agyag és darázskő (lyukacsos mésztufa), valamint kődarabok voltak. A nemrégiben Hajdújárás közelében, az ún. kővágói részen feltárt település középkori templomába a kézműves mesterek nagyobb mennyiségű követ építettek. Ez egyáltalán nem meglepetés, ugyanis még az 1800-as évek második felében is az említett lelőhely * A magyar nvglv történeti — etimológiai szótára I—III. Budapest, 1967., ,1970., 1976. Főszerkesztő: BENKO LORAND. Szerkesztők: KISS LAJOS-PAPP LÁSZLÓ, KUBINYI LÁSZLO-PAPP LÁSZLÓ. i SZABÓ ISTVÁN 1971. 68. 8 A Szabadkai Városi Múzeum kiállítási tárgyainak kísérő szövege után. 9 SZABÓ ISTVÁN 1971. 196. 10 Magyar Országos Levéltár, Dl. 92 290. és Dl. 80 188. Hozzáfűzzük, hogy az 1391. évi Dl. 78 060. oklevéllel együtt ezek Szabadka eddig ismert legkorábbi írásos emlékei. ii SZABQ ISTVÁN 1971. 79. 12 SZABÓ ISTVAfí 197J. 139. 13 SZEKERES LÁSZLÓ: Középkori települések Eszakkelet-Bácskában. (Újvidék, 1983.) című munkájában (a továbbiakban: SZEKERES L.: Középkori települések ...) 81 okiratokból ismert helynevet sorol fel. Újabb levéltári kutatások eredményeként e szám megnövekedett és publikálásra vár. 14 SZEKERES L.; Középkori települések ... 9—60. Lásd még a mellékelt térképet! is SZEKERES LÁSZLÓ: Amit az idő eltemetett. (Kis vajdasági régészet). Növi Sad, 1981. 94. (A továbbiakban: SZEKERES L.: Amit az idő eltemetett 1981.) 1« Nerezeti kereskedelmünk és iparunk. A keresztény kereskedeletn és ,ipar adattára. Szerkesztette MESTER KALMAN. Budapest, 1942. 55. (A továbbiakban: MESTER KALMAN 1942.). 12 SZEKERES L.: Amit az idő eltemetett 1981. 96—97. 8
