Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Barla László: Szentes igazgatása az 1848/49-es forradalomban

lehetett teljesíteni, sorshúzásra nem került sor. A vagyonos gazdák és polgárok gondoskodtak róla, hogy a város közös javaiból birtoktalan másként ne részesülhessen, így 155 szentesi férfi valóban életével és vérével váltotta meg azt a honi földet, amelyben gyökeret verhetett. Rónay Mihály alispán elismerő levele szerint 433, a császári hatóságok számára készült névsor szerint 377 szentesi honvéd vállalta önként a halált, a rokkantságot és a dicsőséget.32 Nem ismerjük a korábbi években besorozottak sorsát.

Honvédeink közül arról a 271-ről, aki tagja lett az 1867-ben alakult honvédegyletnek, minden fontos adatot tudunk: nevüket, rendfokozatukat, korukat, foglalkozásukat, mettől meddig katonáskodtak, kinek a seregében, mely csatákban vettek részt, hol és miként sebesültek meg vagy estek el. Ott voltak szinte minden csatában. Harcoltak Bem, Perczel, Guyon, Leiningen, Kmetty, Damjanich, Görgei, Dembinszki, Nagy-Sándor, Klapka, Kazinczy és Vécsey seregében és a szabad- csapatokban. Közülük 2 százados, 4 főhadnagy, 5 hadnagy, 12 őrmester, 2 tűzmester, 3 irányzó, 32 tizedes, 6 őrvezető és 205 közvitéz volt. Foglalkozásukat tekintve 1867- ben 5 földbirtokos, 116 földműves (48—49-ben egy részük föltehetőleg zsellér), 47 iparos (48—49-ben egy részük föltehetőlen mesterlegény), 32 napszámos, 4 szolga és béres, 3 ügyvéd, 3 katona, 2 tanító, 2 tanyás, 2 magánzó, 1 kocsis, 1 toronyőr, 1 festőművész, 1 aljegyző, 1 drótostót, 1 gátőr, 1 városi írnok és 1 halász, 12 ismeretlen foglalkozású volt köztük, 35-en pedig már nem éltek. 14-en elestek, vagy belehaltak sebeikbe, 16-an megsebesültek, ketten eltűntek, egy pedig Angliába emigrált. Molnár Sándor altiszt elszökött az osztrák seregből, hazajött Szentesre, és azonnal beállt honvédnek. Bartha János tanácsnok önként állt be a 102. honvéd zászlóaljba, ott hadnagyi rangot kapott, s a bukás után besorozták a császári seregbe több mint 200 volt honvéddel együtt. Kiss Zsigmond 19 éves korában tüzér hadnagyként részt vett a tavaszi hadjárat minden nagy csatájában. Rácz Bálint, a 17 éves parasztgyerek élete első ütközetében Titelnél elesett. Kanyó Imre szabó a 14. zászlóalj 5. századában szolgált Görgei táborában, 1848 szeptemberétől Világosig harcolt, őrmesteri rangot ért el, ott volt a pákozdi, schwechati, nagyszombati, pandorfi, iglói, branyiszkói, színi, kápolnai, mezőkövesdi, hatvani, váci, nagysallói, győri, komáromi, miskolci és keszthelyi csatában, 22 éves volt, amikor letette a fegyvert.33

Egy ostoba és rosszindulatú anekdota szerint Szentesről ketten álltak be katonának, közülük is az egyik szegvári volt, s a Tiszától mindketten visszafordultak és hazajöttek. A valóság bemutatása remélhetően új és méltóbb hagyomány kezdete lesz.

Lehetetlen kiszámítani, mit jelentett anyagiakban a szabadságharc Szentesnek. A kormánykölcsönök, a katonaellátás és -szállítás, a fölkelt nép és a nemzetőrök élelmezése és fuvarozása, a fegyverek és a 400 egyenruha, a honvédek verbunkja és jutalma, a debelliácsi 241 menekült tartása, a 248 cseh fogoly tüzér, a 78 horvát és a 150 szerb hadifogoly ellátása, a 180 ágyas hadikórház fölszerelése és a sebesültek gyógyítása, táplálása, a katonai és polgári biztosok fogadása, a város kiküldöttjeinek napidíjai és fuvarbérei stb. — bár ezeknek a költségeknek a nagyobb része az államot terhelte, a fizetés vagy elmaradt, vagy ún. Kossuth-bankókban történt, azok pedig a bukás után értéküket vesztették. Becslés szerint a háborús költségek fölemésztették a város minden arra az időre eső jövedelmét. A terheket természetesen elsősorban a birtokos lakosság viselte, a vagyontalanok munkájukkal és vérükkel adóztak.

A felsorolt és nem említett hozzájárulás megszervezése a kormány és a különböző rangú és hatáskörű katonai parancsnokok, katonai és polgári biztosok — közülük elsősorban Vukovics Sebő, Egressy Gábor, Hunkár Antal, gr. Batthyány Kázmér,

32 377/1849. közgy. jkv. sz. és 454/1850. sz. tan. ír.

33 A Szentesi Honvédegylet ir., év és sz. nélkül.

42