Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Barla László: Szentes igazgatása az 1848/49-es forradalomban

Halasi Kázmér és Luzsénszky Pál említendő — és a megyei adminisztráció feladata volt. Közvetlenül vagy közvetve adták utasításaikat, s az átalakulásban lévő városszervezet szinte mindig eleget tudott tenni kívánságaiknak és parancsaiknak. Az előszámlálhatatlan sorból a gr. Vécsey Károly és Damjanich János parancsnoksága alatt fölfelé vonuló hadak ellátásáról és szállításáról készült vaskos kimutatás néhány adatát közöljük. 1849. február 3-a és március 5-e között 680 gazda 5762 szekeres napot teljesített a gyalogság és a málha fuvarozásával, 254 gazda Cibakházáig, Törökszentmiklósig vagy Tiszafüredig szénát és zabot szállított a sereg után. A beszállásolt katonaság ellátása — élelmezés és kvártély — 18 490 forintjába került a vendéglátóknak. (Maga gr. Vécsey, Damjanich és gr. Leiningen is megfordult Szentesen.) A felsorolt szolgáltatásokért soha egy fillért sem kaptak meg a lakosok, de nem is panaszkodtak miatta. (Annál inkább Sváb Lőrinc, a katonaélelmezés haszonbérlője: ő 1849 első négy hónapjában 70 943 részlet, vagyis napi adag kenyeret, 66 425 részlet zabot és 55 390 részlet szénát szolgáltatott ki, de a város késedelmeske- dett a fizetéssel.) A pénzügyek kezelése a háborús zűrzavar ellenére annyira tiszta és becsületes volt, hogy a bukás után a császári hatóságok semmi visszaélést nem tudtak fölfedezni.34 (Nyíri Sámuel egy hadifogoly után küldte annak kulacsát és egy forintját. A cseh tüzér az ő gyermekét kérte meg, hogy vegye tele a kulacsot pálinkával, de közben a foglyokat elszállították.)

Az ellenforradalomnak nem volt bázisa Szentesen. Időnként meggyanúsították azokat, akik köztudomás szerint nem voltak hívei az átalakulásnak: elsősorban Dobosy Lajost, Basa Józsefet, a vádak azonban bizonyíthatatlanok voltak. 1849. március 11-én két osztrák kém reménytelen helyzetében önként feladta magát. Azonnal Török- szentmiklósra kísérték őket.

Általános megbotránkozást váltott ki Leéb Mátyás katolikus esperes-plébános esete. A március 15-ei forradalom évfordulójára a városi közgyűlés elrendelte, hogy a templomokban tartsanak ünnepélyes istentiszteletet, és imádkozzanak a szabadságharc győzelméért. Leéb Mátyás azonban a korai mise után bezárta a templomot, és eltávozott a városból. A közgyűlés zár alá helyezte az egyház épületeit és a plébános vagyonát, és jelentést tett az eseményről Vukovics Sebő kormánybiztosnak. Mivel Leébet egyenesen hazaárulással vádolták, Vukovics a szegedi vésztörvényszék elé idézte. Bizonyíték híján nem marasztalták el, de helyzete itthon tarthatatlanná vált. A plébános a szentesi származású Csanádi püspökhöz, Horváth Mihályhoz fordult oltalomért, aki már kultuszminiszterként megtiltotta Leéb zaklatását. Az esperes 1878- ban bekövetkezett haláláig vezette a szentesi katolikus egyházközséget.

Politikai okokból tehát senkinek nem történt bántódása. A Szentesre kiszállt megyei rögtönítélő bíróság 1848. október elején felköttetett két rablót.

Az a nagy felbuzdulás, amely áprilisban az újoncállításkor mutatkozott, még egyszer feltört a függetlenség kihirdetésekor. A megyebizottmány április 28-án hozott végzése szerint a megye helységeiben 1849. május 8-án, vasárnap kellett kihirdetni a Függetlenségi Nyilatkozatot. Müller Ignác helyettes alispán és Mikecz Lajos járási főszolgabíró megyei küldöttek részvételével délelőtt többezres tömeg gyűlt össze a belső piactéré. A később nem elég gondosan törölt jegyzőkönyvből kiolvasható, hogy Boros Sámuel polgármester ismertette a nyilatkozatot, hevesen támadta a dinasztiát, köztársasági eszméket fejtegetett, és föleskette a népet a haza függetlenségének megvédésére. Hasonlóképpen Hajdú Lajos református rektor is. A következő hetek azonban — mint már láttuk — csendesebbek voltak.

Szentes népe és vezetői alighanem akkor kezdtek kételkedni a végső győzelemben, amikor az orosz betörés híre megérkezett. Néhány városi képviselő visszavonult,

34 Az elszámolások egy része a 2478/1850. sz. tan. iratban.

43