Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Barla László: Szentes igazgatása az 1848/49-es forradalomban
kossuthi gondolat: „Uraim, e népben van erő, van bátorság, csak gyakorlat és rend hiányoznak, ha ezek helyre üttetnek, csodákat teend.” Végül az első zsombolyai hadjáratból nemzetőreink veszteség nélkül tértek haza december közepén, igaz, Nagysándor csak a lovasokat dicsérte meg.25 A második váltást, a 3. és 4. századot Lakos Lajos százados indította el december 11-én. Csak 472 gyalogos ment, mert több lovast már nem lehetett kiállítani. A sorozok az OHB rendelete szerint csak akkor engedték meg a helyettesítést, ha az apa helyett a lia ment. S amikor karácsony táján fölmerült, hogy a Zsombolyán táborozók közül 86-an önkéntes helyettesül maradnának a következő váltásban is, a tanács ezt nem engedte meg. Ezt a zászlóaljat karácsony előtt átvezényelték Kumánra. A nemzetőrség harci értékére vonatkozóan mind a szabadságharc idején, mind a történetírásban szélsőséges vélemények alakultak ki. A hadvezérek, az OHB és a történetírók közül is többen helyesen jelölték meg a nemzetőrség helyét a hadműveletekben. A harcászati szabályzat előírásai szerint megvívott, nyílt ütközetekben a nemzetőrök gyakran vallottak kudarcot az ellenség tüzérségével és sorkatonaságával szemben. De a mozgó nemzetőrség a gerillaharcban, a táborozók pedig a megszállásban kitűnő szolgálatot tettek. Megyénk és benne városunk nemzetőrei Arad, Becse, Zsombolya és Kumán körzetében a harcok gócainak környékét szállták meg, biztosították a honvéd zászlóaljak hátát és hadtápvonalait, olykor tűzbe is mentek: mindenképpen számolnia kellett velük az ellenséges hadvezetésnek. Amikor pedig 1849 elején a déli hadszíntérről kivonták, és a tavaszi hadjárat összpontosítási körzetébe vezényelték a sorkatonaságot, a déli megyék mozgó és táborozó nemzetőrsége vette át a Dél-Alföld megmaradt részének védelmét. December 17-én vette és hirdette ki a tanács Egressy Gábor kormánybiztos rendeletét, amely új népfölkelésről intézkedett, ezúttal is Arad célponttal. Mivel azonban Urban császári tábornok csapatainak és a temesvári fölkelő szerbeknek és románoknak a támadása elmaradt, a népfölkelést lefújták. Újra összeírták és kilenc 200 fős századba osztották az itthon tartózkodó nemzetőröket. A Kumánban táborozók felváltására 1849. január elején indult el az 1. és 2. század. A váltás azonban csak részleges volt, mert az előző csapat egy részének maradnia kellett Soós Zsigmond századossal együtt. Sőt a hónap közepén sem jöhettek haza, mert a váltást Szegedről hazaküldték. A várható szerb támadás kivédésére Hadik Gusztáv ezredes, a 4. katonai körzet parancsnoka Szegedre rendelte a maradék 7 gyalogos és 1 lovas századot, az utolsó pillanatban azonban lefújták a hadjáratot. Kumánról is hazajöttek január végére a nemzetőrök, s végre meg lehetett tartani a már régen halogatott tisztújítást. Ez, mint láttuk, két hétig tartott. Ezt azonban már nem lehetett kivárni. Február 8-án Balogh János 3., Antalffy Ferenc 4. és Rimóczy József 5. gyalogos százada és egy lovas század Szegedre vonult. Február 11-én a szerbek bevonultak Újszegedre, és onnan lőtték Szegedet. A honvédek és a nemzetőrök egy része a jégen, más része — köztük a Csongrád megyeiek — a hídon tört át, és kivetette az ellenséget Újszegedről, majd Szőregről.26 Február 16-án Algyőre menetelt gyalogosan Bárdos Antal 6. százada 156 fővel, Boldizsár Mátyás 7. százada 174 fővel és Nyíri Dániel 8. százada 145 fővel, a 3., 4. és 5. század március 8-án gőzhajóval tért vissza. Nem sokat pihenhettek, mert Vukovics Sebő rendeletére 300 nemzetőrnek március 17-én éjjel Cibakházára kellett mennie. A lovasság Szegeden maradt, és csatlakozott az Algyőről odavont gyalogos századokhoz. Március 14-én indult felváltásukra az L, 2. és 9. gyalogos század és a másik lovas nemzetőr század. Az 1. és a 2. század gőzhajón, a lovasság lóháton tért vissza április elején, a 9. század 25 Bartha János százados beszámolója a 2673/1848. sz. közgy. iratban. 26 A századosok beszámolója a 27/1849. sz. tan. iratban. A Tisza-vidéki Újság 1849. febr. 21-ei számában írja le a csatát. 39
