Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Barla László: Szentes igazgatása az 1848/49-es forradalomban

változó állapotban volt. De minden testület első embere Boros Sámuel, hangadói pedig az ő fegyvertársai voltak, a város vezetésében egységes irány és törekvés mutatkozik: Szentes korszerű önkormányzatának kiépítése és az önvédelmi harc erőteljes támogatása; 1848. november 12-én a népgyűlés — az év végére halasztott tisztújításig — megerősíti a tisztviselőket, a tanács pedig „a város ügyeinek igazgatásában teljhatalommal mint rendezett tanács megbízatik.” Másnap a népgyűlés tizedenként 6 választott polgárból 24 tagú ideiglenes képviselő-testületet hozott létre, amelynek feladata a ldosztandó közös földek osztályozása és a közügyek intézése lett.

Ez a képvislő-testület újév napjára tűzte ki a tisztújítást, ezt a nemzetőrök távolléte miatt azonban ismét el kellett halasztani, s a testületeket és a tisztviselőket újra meg kellett bízni az ügyek vitelével.

A választásokra csak 1849 januárjának utolsó és februárjának első napjaiban került sor. Az 1848: XXIII. te. előírása szerint a népgyűlés még 1848 szeptemberében kijelölte Verner Mihályt választási elnöknek, megválasztott tizedenként egy-egy négytagú szavazatszedő bizottságot. Az 1849. január 30-án tartott népgyűlésen a nép tizedenként 25, összesen 100 tagú testületet választott, amely a tanáccsal egyesülve titkos szavazással kijelölte a 10 tagú jelölőbizottságot. Ez a „kijelelő választmány” bonyolította le a következő napokban a tisztújítást Verner Mihály elnökletével. Először is Szépe Pálnak és társainak az óvását kellett megtárgyalnia. Ők egy 1842-ben indult és máig is befejezetlenül maradt pörre hivatkozva — amelyben Boros Sámuel, Nagy Sámuel és mások hűtlen pénzkezelés miatt vád alá voltak helyezve — meg akarták akadályozni jelölésüket. A „kijelelő választmány” — éppen a pör befejezetlen voltára hivatkozva — elutasította az óvást. Végre megkezdődhetett maga a választás, amely a titkos szavazás miatt egy hétig elhúzódott. A tisztviselőket jelöléssel, a képviselő- testületet jelölés nélkül választották.

Boros Sámuelt hatalmas többséggel választották meg polgármesterré (520:22:21), de a főbíró választása már nem ment simán, mert a nép előbb fölvétette ajelöltek közé, majd meg is választotta Dósai Molnár Mihályt. Másnap a birtoktalanokat eltávolították, mégis a jelenlévők ismét kifogásolták a jelölést, majd a szavazatok összeszámolását. Végül az egész délelőtt tartó heves jelenetek után Hadzsy György lett a főkapitány. Az ő megválasztásával szemben látszott a legnagyobb ellneállás: az előző nap megbukott főbíróválasztáson, most is vele kapcsolatban élesedett ki a vita. Mintha a nemesi párt Boros híveinek kibuktatásával akarta volna meggyöngíteni az új polgármester helyzetét. A <5 tagú tanács tagjai lettek: Dósa Lajos, Nyíri József, Molnár Imre, Jámbor Nagy József, Győry József, Bartha János, Lakos Lajos, Pápay József. Főjegyzőnek Vosits Ferencet, aljegyzőnek Kása Antalt, főügyésznek Vecsery Zsigmondot, árvagyámnak Sréter Antalt választották — a szavazópolgárok feltűnő részvétlenségének közepette.12 A tanácsnokok és a tisztviselők közt új név kevés van: ez a választási rendszer kizárta a meglepedéseket.

A választások utolsó mozzanata a képviselő-testület létrehozása volt. Az 1848: XXIII. te. szerint Szentes közepes város volt a maga kb. 22 000 lakosával, ezért arányosan 107 képviselőt választhatott. Ezt egyszerűen úgy csinálták, hogy a választópolgárokkal fejenként fölírattak egy listára 107 nevet, s az így legtöbb szavazatot kapott 107 polgárból lett városi képviselő.13 Ebben a testületben szinte mindenki benne volt, aki Szentesen valamit is számított, a hírhedt békebontó Farkas Sándor a 107. helyen került be. A tisztújító gyűlésen váratlanul megjelent és lelkesítő szónoklatot tartott Lenkey János ezredes.

12 A részvétlenséget a Tisza-vidéki Újság 1849. febr. 21-ei száma azzal magyarázza, hogy a szentesiek nem fogták fól a dolog fontosságát.

13 Névsoruk a 2/1849. sz. közgy. iratban.

32