Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből
vacsoráho. Hát szokás vót akkoriba még, má most nem annyira, ha tehén vöt, vöt túrús rétes vaty tökös rétes, lekváros kitti. Há igencsak ijenek. Akkor hát szárma is köllött. De vöt ojan hej, ahum majd | tyúkot váktak levesnek ugye, levesnek. De vöt sült hurka vacsorára, szárma. Hát az vót. Útyhogy majd | persze kolbász, hurka is vót sülve. Útyhogy majd vacsora után iszogattunk | hát it má nótára kezdött a vendég, mer jó vót mindön, jóízű vót, jóízűen gfogyasztottuk. Hát asztám mikor möntek haza majd a sógor, koma, szokás pakőni | a segíccségnek. Ity történt ez idáig. Na majt persze ászt a húst a gazda lesószta, a sonkákat, szalonnát, amit mökhattunk. Hát naty sózóteknyőnek montuk ászt valamikor. Naty sözőteknyőnek montuk. Abba lesósztuk. A gazdának a dóga vót, vaty ha a koma értöt hozzá, csináta, vagy a sógor. És asztán ebbel a disznóvágás ... Majt persze az a sonka át — a szalonna is — abba a sózóteknyőbe. Igencsak úty szoktuk, hogy négy-öt hétig, hatig, hatig ez így vót. És asztán | majd mikor ászt kivöttük persze ... Akkor mék szabadkéntényök vótak, így monták, ugye tuttuk, és | hát oda fölakasztottuk a sunkákat is, asztán a szalonnákat is. Mer persze vót, aki a májast is füstőte, de nem mindönki szerette ászt. A kolbászt is, persze a kolbászt ászt mék hamaráb löt füstőve, mer ugye asztán köllött lesózni a sózóba. Ity történt mög. Na oszt abba a füstölézsbe, ott abba a szabatkémémbe | hát hogy most hán napig, még az nem vót jó, az a sonka vaty szalonna. Vót valamikor a | körösztcsont fő vót füstőve, ódalas, lapockák ugye, észt is főfüstőték, és nem úgy, mint most, ugye vám méjhűtő, akkor nem vót, hanem a rúdon vót. És senki nem vöd beteg a füstölt hústól, se a szalonnátú, se a sonkától, se semmi tű se. Nem a méjhűtő, me a méjhűtői hús akkor még | hun álmottunk | jaj valamikor méjhűtőt. De egésségöseb vót az, mind most ez a mai méjhűtő. Elmonda: Keszék Simon, 71 éves. Kanizsamonostor, 1992 májusában A magnetofontölvételt Szabó József készítette. BABONÁS TÖRTÉNETEK (Vica néni, milyen történetet tudna mondani rontással kapcsoaltban?) — Hát ojat tudok mondanyi, hogy van, hogy émén éggy asszony ahhon a másik asszonhon, és akkó ojant tud, hogy mögronti a tehenet, elviszi a hasznát. Akkő mid bírnak csináni ezök az asszonyok, emönnek ijen, ijem babonás asszonhon, és akkó mongyák neki, hoty csinájja vissza valahogy. Akkor mökcsinájja az az asszony. Akkó | na majd mostam mökcsinátam, majd möglássa, mikó fej, mer elvitte a hasznát a tehénnek, mikó fej, majd odamögy az, aki mögrontotta a maga tehenit. És oda is mögy. Én vótam ... Éggy eset möktörtént velem, hogy elmöntem éggy asszonnyá, mög vót a tehenük rontva, és ászt monta az a babonás asszony, hogy mennyön haza, adót valami csomagot neki, és az éccaka gyúcsa mög éfélkó, és akkő majd mögláttya, hogy ódámén az vagy nyúl ardzba vagy macska ardzba | ez a valaki, aki mögrontotta a tehenüket. Na kimönt az embör, ézs gyútot tüzet ottan, nézgelődött, hát nem gyün, hát nem gyün. Égy vasvélla vót nála, hogy gyútotta a tüzet, mer a tehén mindég 305
