Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből

nyomjad! Igön ám, de nem mönt az a rongy, mer ugye éfokta a | spriclinek, hogy nem bírt mönni. Akkó neveccség vöt. Na ere igyunk mos má azér is, mer hát komámmá kibabrátunk. Persze kivöttég belűle a rongyot, akkor ászt hát mönt az asztán. Ojan hama, hama kész lőtt ez. Möglött.

(Hogyan történt a töltés?)

— Töltés? Hát az a | kolbázbél benne vöt langyos vízbe. Úty persze jobban csúszott ára a spriclire. Na most akart az a gazda, hogy vastak kolbász is lögyön ... Persze hogy megenn ám hurkabélbűl a simábbikat ... Na most mikor ráhúszták ára a spriclire ászt a kolbázbélt, akkor éggy embör engette persze. Igen ez gyomornyomós vöt, de ha | mikó húzsdarálórú beszélünk, ászt ugye hajtani köllött. Igén. Na ottan, ottan íty tőtöttük a kolbászt. De a hurkát legjobban gyomornyomóvá. Aszongyák, hogy akkor nem nyomja össze a rizsát annyira | a gyomornyomó. Na avval töltöttük persze. Az is vót neköm mög emez is, gyomornyomós is, avval töltöttük a kolbászt szépen. Mire ez möglött, e löt vígezve, akkorára az abálót mök köböt nézni, hogy most má mökfőtt | benne például varsliba való vagy a májazsba való. Akkó mán szőtték ki az asszonyok, ászt tötték fére, hűt. Akkor éggy embör ászt, árú a csontrú ászt a főt húst lészötte szépen. A csontot persze majt kidopták asztán. Ity követközött asztán a varslinak a tőteléke úgy lőtt összedarabolva késsel. Bőr, asztán kis hús, éty kis szalonnás valami, ijen. Na ászt is mikor majt kevernyi keszte éggy embör, oda is köböd bors, oda má persze nem köböt kemémmag, csag bors és fokhagyma, éty kis paprika. Mökhatytuk a savát, tehát jól így, oszt möktőtöttük. Vót kis varsli is. Montuk, kispálannya vagy nagy varsli. így vót akkoriba. Ezután következött, igöm mikor asz kiabálódot persze, az akkor lé löt présölve, lé löt présölve. Szóval úty szép vót, mikor má kihűlt, lapos, vágni is jó. Na majd asztám mégin ebbűi a válogatott húsogbúl, ebbűi löt választva, mongyuk rá a májashurkának való vagy elihön hasonló. Mégin az is úgy lőtt, má az is gyomornyomóval azér, mer né lögyöm majzos az a főt hús, avval töltöttük. Utóljára persze majd össze löd darabóva a zsírnak való szalonna. Mikor ki lőtt abálva, akkor föltötték az asszonyok ászt lészűrték, na most má gyerünk abálni a hurkát mög a májast. Ászt is ki köllött abálni, bőr nyers vót, ászt muszáj is vót csinálni, mögabálni.

(Mit szoktak főzni ebédre disznóöléskor?)

— Na most még it hattam el a früstököt, vaty sajnos elsiettük. A vért möksütik az asszonyok. Persze mellé van, lőhet a májbú is szelni, ászt szeressük nagyon, mög asztán töpörtőt | mongyuk má parasztosan, töpörtő, abbúl ojan húsos töpörtű. Vám mellé asztán zölt papri... savanya paprika vaty savanya káposzta, jó az a hús mellé persze. Na az ebéd majd mi lösz mán? Ott éggy embör, ahogy dolgosztunk, az mán dopta fére, hogy ez a paprikázsba való. Éty ki húsos, zsíros | ászt a paprikázsba valót külön. Hát éty kis... Má az asszonyok tutták, hogy az elég lössz-é, vagy űk szapták ki, most vagyunk tízen vaty tizenöten, mennyit főzzenek. Na a paprikás ez mökfőtt, hát az ebéd az igencsak két óra fele vót, mire ékészűtünk. Majd asztám mikor ez möktörtént, zsírsütés, mindönféle, most má estefele az idő majd | hát most má készűjjünk a

304