Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből

szúrjad a véllára, már akkor a véllára küllőt szúrni, és úty körű-körű pörkőgettük. Éggy a söprűvel ott át, ahun akart kisülni a bőr, lecsapta a söprűvel. Nézögettük, na mék köll éty sorjával. Mikor majd a háta kész lőtt a disznónak, akkor mökfordítottuk hanyatt. Töttünk két téglát két felű, most má a hasaajját pörkőjjük. Az is hamar, hamar kész lőtt, persze ott a bőr vékonyabb, mint a hátán. Mékkapargattuk, no mos má jó lössz, jóváhattuk. Mos má, komám igyunk éty kicsit, sógor. Öntöt pálinkát feleség vagy másik asszony. Iszogattunk, mos má hoszták az asszonyok a vizet, meleg vizet | is, körűfoktuk és mosogattuk a disznót. Persze akkor a disznó oldalt fekütt. Mikó egyik ödala kész lőtt, ajtót töttünk alá, és ráfordítottuk, no mos má gyerünk. De eközbe mégin éty kis pálinkát iszogattunk. Na mikor | a disznó kézzel mög löt mosva, most má boncsuk a disznót. Hát ki? Hát igencsak asz monta a koma vaty sógor, hoty hát té komám, té, té vaty sógor, boncsat té. Persze akkor a disznót fektettük, akkor bontották hátárú. Lészöttük a sonkákot kinn, akkor disznót mökfordítottuk hasra. Akkor a fejit it mökkörösztőtük natykésel, lévöttük a fejit, akkor bevitték | az asszonyok, és abbúl szelték lé a frustokra való pecsényét vaty töpörtőt mongyuk. És asztám bontottam hátárú. Mer akkor van orja, mikor hátárú bontik a disznót. Elsőbb is az orját kibontottam, akkó ászt kiváktam, bevitték, no most mán ott a bél. Hoszták az asszonyok a teknyőt vagy vájlingot, és kivettük a belet. Ászt szépen kimostuk a vérd belűle, kettéváktuk. Akkor bevittük éggy ojan hejiségbe, ahun hej vót, és az asztalon dolgosztunk asztán.

(Hogyan történt a bél tisztítása ?)

— A bél tisztítása az úty történt ... Persze az asszonyok azt | kimosták, kiürítötték a csunyasáktúl. Két asszony kimönt a dudvára, és ot kiürítötték, és asztán a hurkabél külön löt téve a kolbázbéltű. Mikor ez möktörtínt, akkor az asszonyog bevitték. Persze átmosták langyos vízzel megint, asztán külöm mögmosták. Éggy asszony mosta a hurkabelet, a másik asszony mök kaparta éty síma tetjű székön a kés fokával, kébzellöm. Ez a kolbázbél vót. És | há nekünk iparkonni köllött emböröknek mos má a kolbásszá külöm bánni. Má éggy embör daráta is. Mög vód daráva, ez a kolbászhús lössz. Na ügyé szöggyük össze a hurkába valót, gyorsam bele az abálóba. Tüdő, ijen | aki a hurkába való vót. Vaty ha akartunk tőteni májashurkát vagy varslit, ahogy mongyuk, régebben annak monták, mind bele abba az abálóba. Akkor tüzet éggy asszony alá. Közben a szalonnát elröndösztük, mökhattuk, hogy mekkora darabot vaty hogy lögyön mindönféle. Éggy embör a fejet mögbontotta. Avvá vót legtöbb baj, mögnyúsztuk, mert asztán a fejcsontot izs betöttük az abálóba, hogy abbú lössz a májashurkába vagy a varsliba, mindeggy. Ez é vót látva. Most má éggy embör daráta a húst, asztán a fokhagymát utánna. A vöröshagyma persze az asszonyok köllött a paprikáshom mög asztán röggé sütni. Mink ászt asztán ... Mög vód daráva a hús, beletöttük a fokhagymát kellőképpen, amennyi köll. Töröt paprika, bors, kemémmag, akkor így összegyúrtam. Na gazduram, gazdasszony, kóstójják mög, mijen sava lössz a kolbásznak! Hát jó van, jó lösz komám vaty sógor, jó lössz így. Na akkorára a bél mán, a kolbázbél körűbelű kész vót. Akkor kihosztuk a komrábúl a | gyomornyomónak montuk valamikor mög vám most is, hát avval. Vót, amejik koma úty kibabrát a másikkal, beletött abba égy darab rongyot. Beletötte hússal. Na, komám

303