Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből

(S mi különbözteti meg őket?)

— Naty külömbség van koszté. Útyhogy az elsőnek a ... öccör ojan ára vaty haccor is, mind az ötödiknek mög a hatodiknak.

(Az nagyobb levelű?)

— Nagyobb és szöbb, szöBB, mint a lelke a dohánnak, ugye ászt mám mink is tuggyuk, mám mikó a tőkérű vögyük is le, de még mikó mög rakjug be má akkó má lássuk mink is, hogy ez jó, de emez roz benne. De aki vöszi át, há annak mög az a szakmája, az mög még jobban tuggya ugye, hogy mejik a jó, mejik nem.

(Ma is van még dohányföldjük?)

— Mostan van csak a lányomnak. És oda szoktam még azé minden évbe emönni segíteni fűzni. Nagyon szeretők a Druzsdróba dógozni, és még mindég azon igyekszök, hoty fűzzek annyit, mind a többi.

(Biztos sikerül is még?)

— Hát igen. Mos mög jobb, me nem is köll csomózni. Jobb az átadása.

Elmondta: Kalmár Mátyásné Lukácsi Rozália, 72 éves. Feketetó, 1992 májusában

A magnetofonfölvételt Sz. Bozóki Margit készítette.

4. KANIZSAMONOSTOR, MONOSTOR (BANATSKI MONOSTOR)

A DISZNÓÖLÉSRŐL

(Hogyan készülődtek a disznóöléshöz?)

— Előtte nap mökpucótuk a fokhagymát, vöröshagymát, mökhívtuk a sógorkomát, úty készűtünk rá. Majd | persze pálinkát is készítöttünk, hónap röggére gyütt a sógor-koma. Elék korán gyüttek majd másnap röggel sógor-koma, pálinkásztunk, mögbeszétük, gyerünk mos má leszúrni a disznót. Mekfoktuk és kihúsztuk a karámbúi. igencsak jop fele, jop fele szoktuk a disznót fektetni, mer igencsak én szúrtam lé a disznót. Hát tuttam szúrni, hamar, nem sokat kínlódott. Persze az asszonyok a vért fölvötték, bevitték. Mjnk asztán a disznót fektettük hasra, úty szoktuk pörkölni szalmával. Asztán sógor-koma véllává, kiné söprű vót, pörkűtük. Végzött éty sorjával, asztán lésöpröttük, és mékkapartuk késsel. Na akkor sógor vaty koma, gyerünk újbú,

302