Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből

élünk, csak — sajnos — beattuk a fődünket nyugdíjba, csak nagyon keveset adnak utánna. Útyhogy ebbű nagyon kicsire jut most, amijen nagy drágaság van.

(Mikor volt a dohány szüret?)

— A szüret? Hát legjobban vöt az ideje agusztuzsba, agusztuzsba. Mán vót úgy, hogy júliuzsba alúrú két-három levelet leszöttünk, ászt nevesztük sűttajjnak. És asztán agusztuzsba az egész hónap ára vót szánva, és azé szerettük csináni, mer röggé korán főkétünk, kimöntünk, és hűvössen lészöttük, bent a pajtába mög a jó héjt főlocsótuk mög mindön, ott a hűvösöm mök főfűsztük. Mink úty tuttunk fűzni, mög az én csalággyaim is, mind a gép. Nekünk semmi se vót éty kocsi dohánt főfűzni.

(És hol szárították ?)

— Ebbe a rósz pajtába, ami it van az udvarba é, ebbe szárítottuk. Csak má most azúta tönkrevót. Körű vót ez kerítve náddá szépem mindön ugye.

(Mennyi idő alatt száradt meg?)

— Hát köllött ahhon ... Az is az időjárástú függ. Mikó jó üdő van ugye, akkó mökszárad annyira, hogy össze bírtuk verni, be bírtuk mindet rakni, és majd | izé hogy is mongyam magának no... novemberbe mög decemberbe mög januárba, mikó kerűt a sor, mer be vannak osztva a kösségök, hoty ki mikó szállít, és mikó rákerűt a sor, akkó vót a szálítás. De mindég előre attak előlegöt, mindég, hoty hát má űtetéskó attak ety kis pészt, hoty hát tuggyon a nép ety kicsit élni belűle. Útyhoty kifizető vót mindig vele dógozni.

(Hogyan kellett szállítani, leadni a dohányt, milyen formában ?)

— Ojan formába, hoty hát mink má ithom mikor fűzzük, akkor mán az apraját mög a sűttet kirakjug belüle. Ászt külön kötélre fűzzük. Mikor batyuzzuk, szinte külöm batyuba tőgyük. Akkó űk od bent megint úty szoltírozzák, és úty fizetik ugye amijem minőségű. Külön-külön ára vám minnek.

(És hány minőség van?)

— Hat. Hat minőség.

(Melyek ezek?)

Első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik.

301