Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Barla László: Szentes igazgatása az 1848/49-es forradalomban
A szarvasi értekezlet abban maradt, hogy a váltságolt helységek május 7-én egyszerre nyújtják be egyenkénti kérelmüket az igazságügy-minisztériumban. Ebben az akcióban azonban a szentesiek nem vettek részt, mert ügyüket — némi okkal — különlegesnek, minden más város dolgától eltérőnek vélték. Éppen azon a napon a 86 tagú nagyválasztmány a népgyűlés elé terjesztette javaslatát. Ez az előterjesztés „egy igen rövid történeti vázlatban” összefoglalja a szentesi úrbéres viszonyok fejlődését, a földesurakkal folytatott perek főbb állomásait, majd óvatosságból — bár igazának teljes tudatában — arra a következtetésre jut, hogy ebben a tisztázatlan helyzetben ki kell kérni a minisztérium véleményét. A Boros Sámuel által vezetett küldöttség Deák Ferenc igazságügy-miniszternek adta át a város nevében a népgyűlési határozatot. Erre a miniszter azt az egyszerű kérdést tette föld, hogy akarja-e a város fenntartani az örökváltsági szerződéseket vagy nem. A nagyválasztmány — rácáfolva a felelettel a kérdés egyszerű voltára — három napi tanácskozás után 54:24 arányban a szerződések félretételét javasolta a népgyűlésnek. A házankénti szavazás során 1072 lakos hagyta jóvá a választmányi javaslatot, 277-en a szerződések fenntartására szavaztak, 969-en tartózkodtak a szavazástól. Az arányok mindenesetre elgondolkodtatok voltak.6 A választmány úgy döntött, hogy a határozatról értesíti a grófokat. Elmek az lett a következménye, hogy néhányan a Károlyiak legelőire hajtották jószágaikat, ezt a főbíró „szánt szándékos erőszakoskodó ..., meggondolatlan, hibás és büntetésre méltó tettnek” minősítette. Rövidesen megérkezett a grófok intő levele, amelyben követelték a június 15-éig esedékes félévi részletet. Szentes addig 1 059 000 ezüstforintot fizetett a váltságba, és még 918 250-nel tartozott.7 A tanács, a választmány, majd a népgyűlés ekkor még Deák Ferenc rendeletét várta, és fölöslegesnek tartotta azt is, hogy válaszra méltassa a grófokat. Augusztus közepén azonban megérkezett Hubai József országbírói ítélőmester értesítése arról, hogy az Örökváltsági szerződés 14. pontja értelmében létrejött a kompromisszumos bíróság, ennek ő az elnöke, a Károlyiak kijelölték a bíróság két tagját, tegye ezt Szentes is. A város képviselői azonnal Pestre utaztak, s ott Deák Ferenctől azt a tanácsot kapták, hogy folyamodjanak az egyeztető bíróság felfüggesztéséért. Ezt itthon a népgyűlés meg is szavazta, arra az esetre azonban, ha mégis a kompromisszumos bíróság elé kellene állni, a bíróságba Nyáry Pált és Perczel Mórt jelölte a város, majd amikor ők nem tudták vállalni, Feyér Lajost és Táncsics Mihályt. A felfüggesztést kérő beadványt Boros Sámuel vitte Pestre, Deák Ferenc azonban akkor éppen Bécsben volt, ezért a levelet Horváth Ferencre, Szentes népképviselőjére bízta, ő pedig Ghyczy Kálmán államtitkárnak adta át. Az ügyben lényeges fejlemények már nem történtek: mind az országos rendezést, mind az esetleges egyezkedést elsodorta a fegyveres önvédelmi harc. A szentesiek bíztak benne, hogy többé nem kell a váltságba fizetniük, ezért a váltsági pénztár tartalmát kétségek nélkül a szabadságharc támogatására fordították. Ekkoriban jelent meg a Munkások Újságjában Igaz Pál aláírással egy szentesi levél.8 Igen erős osztrákellenes hangot üt meg, aztán azt fejtegeti, hogy városunkban a bukott megyei pecsovicsok színt változtattak, és most hivatalra vadásznak Szentesen. Beszámol az örökváltság körüli bajokról, s arról, hogy néhány vezető kihúzta magát a nemzetőri szolgálat alól. A cikkíróban azt a Szépe Pált vélhetjük, aki néhány társával már 1842 óta vitatta a legelőelkülönítés jogos voltát. Szerintük a 11 200 holdat a grófok az örökvételi summa fejében kapták, tehát jogtalanul követelik a pénzt is. Egyébként is, amikor a város 1840-ben kényszerűségből visszaadta a törvényhatóságot 6 1382/1848. és 1428/1848. sz. tan. ír. 7 1696/1848. sz. tan. ír. 8 1848. szept. 24-én. 29
