Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből
négyen, és akkó mink is segítöttünk, amit tuttunk. És mikó vége vót az aratásnak, akkor azé mindöm parasztházná vót ety kis ebét csináva, éty kis finomabb | kalács sűve. És akkor készen vót az aratás, asztán várták, hoty hát máj jön a behordás. Elmondta: Piri Mária, 69 éves. Egyházaskér, 1992 májusában A magnetofonfölvételt Szabó József készítette. A PAPRIKATERMESZTÉSRŐL — Hát igen. Sok móggya van a paprikának. Mink legalábbis úty szoktuk, amikó a paprikamagot akarjuk berakni — gondolom — ásztatni, csírásztatni, akkó előzőleg jó fóró vízbe beletögyük nejlonharisnyába, utánna oszt jó foró vízbe úgy öccő-haccó is úgy jó belemárcsuk. Utánna vastagab ruhába belecsavarjuk, akkó van csirkekeltető gépünk, az be van igencsak kapcsóva, tehát ászt má február dereka körű kezgyük mög. Útyhogy március első napjaiba, vagyis február véginn akkó mán a paprikamak ki van csírázva. Akkorára a melekházat fóliábú mökcsinájjuk, utánna követközik az, hogy vessüg bele a magot. Akkó van ojam méterös körűbelű a léc, amive a fődet éhúzzuk, akkó utánna rászórjuk a magot, akkó csak úty kézzé ászt a finom fődet rászórjuk, akkó utánna újra mögent. Utyhoty hát nekünk szók lönni mindég ojan három palántaházunk. Van, amikó másfé hold, két holt paprikánk van, mikó hoty sikerül a palánta. Valamejik évbe a férjem azé écsináta, nem akarta, hoty sokad gyomlájjunk. Akkó úgy gondóta magába, vannak ezök a gyomirtók, majd ű avvá mökpermetözi a főggyit. Hát örűtem is neki, hogy nem köll ojan sokat ottan guksóni, me nagyon nehéz a palántaházba gyomláni, deszkán köl tulajdonképpen | ászt a műveletöt csináni. Máj csak mikó lássuk, hogy a paprika nem ojan, mint ahoty köllene, összegörcsösödött a levele. Majd asztán számolgatta ű ki, hogy dupla dózis adott | neki. Tehát abha az évbe nem sikerűt úgy a paprika, de azé mégiscsak lőtt ety holt paprikánk. De amikó jó sikerül a palánta, hát az idén, hát né mongyam, gyönyörű palánták lőttek. Kettesive szoktuk ültetni, asszonyokká, nem géppé, me nálunk a főd ez nem valami paprikának való főd. Gondolom, hogy géppé nem lehet ászt ültetni. Nem puha főd, hanem inkább az a fekete, nem is székes, hanem ojan szurkossas inkább a főd. Hát má mostan kéccő mög van locsóva, kezd mos má bimbó nyőni rajta, indul szépen. Hát vártuk vóna az esőt, de nem akar esni. (Milyen fajtát termelnek legszívesebben ?) — Hát a mijenk ez mék szögedi fajta. Ot vannak nekünk rokonaink, oszt előp csak étypár szömet kaptunk tüllük, utánna ászt észaporídgattuk, útyhogy mos má holdakat ültetünk vele. Gyönyörű! Hát a sógornőm Szögedön dógozott a paprikagyárba, a Klauzél Gyuláné | mind adminisztrátor, én úgy gondolom. És akkó | hát mink évente szoktunk vinni nekik őrőt paprikát. Na asz mongyák, hogy nagyon szép a mi paprikánk, hogy mit csinálunk vele. És a Bözsike bevitte Szögedön, ott, ahun dógozott, hát a kolléganőjeji is hát é vótak ragattatva vele, hogy de gyönyörű 294
