Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből

— Hát hogy mongyam? Csag búzalizdbű. Vöt eggy alkalom, hoty kukoricából is lehet kenyeret sütni, csak az messze jár a búzakenyértű. Mök korpás lizdbűl. Szép fehér búzalisztnek nincs párja!

(És rozsból szoktak-e sütni?)

— Ém még nem sütöttem. Hallani hallottam, hoty sütöttek, de ém még nem sütöttem, én csag buzábúl. Még én nem vótam úgy, hogy rá lőttem vóna ara utalva, pedig — asz mongyák — a roskenyér nagyon finom. De ém még nem is öttem belüle, én nem is, hát nem sütöttem, mit mongyak.

(Szoktak-e a kenyértésztából a következő sütésre félretenni?)

Van, aki tösz fére. Vöt, aki töt fére. De vöt, akik csináták, úgy monták, párélesztő, ászt kukoricalizdbű csináták. Oszt akkó asztat szépen ijen kis cipóalakokra kirakták. Vöt ojam párszárító, naty területe vót neki, és oszt szépen rárakták, oszt mikó máskó akart sütni kenyeret, akkorára a kemönce tetejim mökszáratt, mög asztán, ha nyár vót, kint. Akkó asz futta, hogy éty kenyérre két ojan kis | cipócskát odatösz, akkó az elég vót. Hát vót élesztő, ha nem, az attú mökkelt | ojan vót. És attú más íze vót a kenyérnek, nem ijen pékízű vót, mint amit a pékök sütnek, hanem igazi parasztkenyér.

(Tarhonyát szoktak-e, Margit néni, készíteni?)

— Szoktunk, szoktunk, hogyne. Lisztöt előkészítünk. Éty kiló liszthön szoktunk tönni három-néty tojást, ahogy mögengettük. Mög ety két-három deci vizet, ászt jó kikeverjük éty kis sóval, és akkó asztat fő | ahogy ászt kezgyük csináni, akkó úgy belemárcsuk a kezünket, oszt akkó úgy szórjuk rá, úgy szépen. Akkó mikó asztad dörgöli, dörgöli abba a vajlingba. Mikor láti, hogy mán asztat fölitta, akkó mögim belemártom a kezem, oszt mögin csak | tovább addig, amíg az a lisztmennyisék fő nem issza ászt a nedvességöt, aminek szükségös. Na mikor asz készen van, akkó mék kézzel külön | mögdörgőjjük, hogy asz kerekök lögyenek, formás lögyön. És asztám mikor má láccig benne, hogy most má szépen nész ki, akkó az éggyik a nagyobbal rostál, a másik azon áddörgöli az egészet, asztán a másikat, az apróbbat. Útyhogy oan egész pici, finomra mökcsinájjuk. Akkó még ami mögmarad, akkó mögin csak asztat még, még dörgöli, mög erőtessük azon a rostán, hogy az ott | morzsójja szét, hogy az | hát szép lögyön, hogy ojasmi lögyön, mint a többi. És akkor asztán | mikor ez mög van csináva, akkó kétfelé oszta kitögyük az asztalt az udvarra, oszt mökszáríccsuk. Hát van, aki egész télön van neki mit ögyön abbú, nem kő szaladozni az asszonnak. Me nagyon finom a tarhonya, pirítva is mök paprikázsba is. Ha az embör ászt akarja, hoty fényös lögyön, akkó jól kidolgozi. És mikő készen van, akkó még, mék tör fő tojást, és akkó bekenyi a kézit, de csak a sárgáját, és akkó megdörgöli

(Csak búzalisztből szoktak kenyeret sütni?)

290