Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből
(Szoktak-e tréfálkozni a lakodalmi vacsora idején ?) — De ez, ez mikő ja vőfény bevezeti észtét az öt-hat fijatalembört, akkor mond ijenöket-ojanokat, de ém má ászt nem is tudom egy részre, hogy mi vöt, mer azé, hogy nem is vótam ott, mer másut vöt neköm mindég a dogom. Észtet tréfákosztak persze, mer mondom, annak az öt-hatnak, má az elsőnek, másodiknak minnek vöt neve. (Hogyan zajlik le általában az új menyecske-tánc?) — Hát az mégin hosszú az, mer ugye hosszan zenéznek is nekik, mök táncol is, no attúl függ, hogy a vőlegény meddik hagyi táncóni, mer a péz ot mögy. Mögy a péz, annyi péz vöt, hogy ne aggy Isten. Rakták rá a márkákat, tűzgéték a ruhájára, mög mindönfelé rakták a márkát. Hátú nem is látta égy része a márkát a mönyasszony, hoty hun van. Rakták rájuk, összeszöttek sok pészt itten, mikő mönyecsketánc van is, mög mikó mönyasszonytánc is van, hát | mögrakik a mönyasszont mög az újasszont. Itt az a divat. It hosszam mönnek az uccán, oan hosszam mönnek is, mikő mömiek az esküvőre, hogy égy része még ithon van a sátorba, másik része mög má majnem a templom élőt van. (Amikor a tánc zajlik, a vőlegény valamit tart a kezében? Tányért vagy mást?) — Nem, az a vőfény dóga mög a násznagyé. Ugye a tányér a násznagy élőt van. Két tányér. Éggyiket avvá borid lé az éggyikké, amíg rákig bele a pészt, hogy az enyim a menyasszony, vagy most ezé a mönyasszony. Akkő a pészt ászt létöszi, a vőfém mög ál mellette, oszt hirdeti, hogy kérem szépen, hogy ezé a mönyasszon. Hát ijen ügyletök vannak. Hát nem tudom ... (Mikor szokott lenni a kontyolás?) — Hát ojan, ojan étel után. Éfél után, akkő asztán mikő mán lészödik a menyasszonyi gúnyát rúla, akkő járják a mönyecsketáncot. Me akkő mán át van kötve a feje, mög mit tudom én, pirozsba van, oszt asztán így, íty tojik. Elmondta: Ábrahám Jánosné Pece Erzsébet, 71 éves. Csóka, 1992 májusában A magnetofonfölvételt Szabó József készítette. A KENYÉRSÜTÉSRŐL (Hogyan készülődtek a kenyérsütéshoz?) — Hát először is a lisztöt lehoszták a padlásnál, mer ot tartották, mekszitáták, ekészitötték ety szakajtóba. Asztán — vöd bőd élesztő — csinátak kovázd belőle. Ászt hatták éty-két óra hosszáig, háromik kelni. Mikor a kovász jó mekkelt, asztán odakészítötték a sót, és akkő asztat összekeverték vízzé, útyhogy a keze elájja. A keze 287
