Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Barla László: Szentes igazgatása az 1848/49-es forradalomban
változásokról. A „forradalom” szót 1849 augusztusáig egyszer sem írták le Szentes Város Tanácsának és Képviselő-testületének jegyzőkönyveiben. Boros Sámuel főbíró ezen a népgyűlésen vetette föl a közlegelők használatának kérdését. Ez az életbevágóan fontos ügy azonnal a hétköznapokra terelte a figyelmet. A népgyűlés a legelőhasználatot a felosztásig birtokarány lag határozta meg, kizárta a legeltetésből az idegeneket, illetve a házzal és földdel nem bírókat, majd — furcsa fintora a történelemnek — „éljen az egyenlőség!” felkiáltásokkal oszlott el. Az eső tovább zuhogott, a megyei urak és a Scwarzenberg-ulánusok Szentesen állomásozó századának tisztjei megkönnyebbülten lélegezhettek föl. A közcsendi választmány és a nemzetőrség Mind a március 18-ai tanácsülésen, mind a 21-ei népgyűlésen sokat beszéltek a rend, az élet- és vagyonbiztonság megőrzéséről. Ezért március 24-én Boros Sámuel javasolta a polgárőrség felállítását, s másnap a tanács ki is nevezett egy 11 tagú összeíró bizottságot, ez pedig megkezdte „az önkéntesen vállalkozó birtokos és birtoktalan, tiszta, békés jellemükről isméretes lakosok” számbavételét. Másnap a tanács és az említett bizottság — nevezzük későbbi nevén közcsendi választmánynak — vegyes ülést tartott, és megválasztotta elnöknek Molnár István tanácsnokot, helyetteséül pedig Farkas Zsigmond gyógyszerészt. Ezzel Szentes két héttel megelőzte a megyei intézkedést, nem felülről kinevezett, hanem a tanács által választott testületet hozott létre. Emiatt Dobosy Lajos másodalispán másnap meg is intette a várost, és fölszólította, hogy intézkedését vonja vissza. A városi tanács azonban szembefordult a megyei intéssel, s „a nemzeti működés továbbá is folytattatni határoztatott. ” Valóban, a vármegyén elég késedelmesen, csak a március 31-ei közgyűlésen —• amelyen „a népnek köztanácskozásba be vétele” megtörtént — olvastatott fel Batthyány Lajos miniszterelnök 18. sz. rendelete, amelyben „egy állandó választmány alkotása rendeltetik.” A megyegyűlés megválasztott egy központi bizottmányt — valójában közcsendi bizottmányt — Kárász Benjámin elnökletével, s a közbátorság fönntartása és a nemzetőrség szervezése tekintetében teljhatalommal ruházta fel. Az új megyegyűlés, vagyis Csongrád Vármegye Központi Bizottmánya megalakulásáig, 1848. május 3-ig ez volt a megye legfőbb hatalmi, igazgatási és önkormányzati szerve. Szentesi tagjai ns. Szilágyi János, ns. Farkas Sándor, Lakos András és Jurenák Ede voltak. Csongrád Vármegye Közcsendi Bizottmánya minden városba és községbe közcsendi választmányt nevezett ki, gondosan ügyelve rá, hogy a vezetők helyet kapjanak benne. így lett a szentesi választmány elnöke Szabó Lajos járási főszolgabíró, tagjai Basa János alszolgabíró, Boros Sámuel városi főbíró és még 13 tekintélyes polgár. Mire a márciusi ifjak radikális forradalmi bizottmányának példája megyénkben és városunkban is megvalósult, liberális polgárokból, nemesekből és gazdákból álló végrehajtó testületté szelídült. A szentesi tanács által megválasztott közcsendi választmány működésének két hete alatt kb. 500 nemzetőrt írt össze. Április 6-án viszont már a megye által kinevezett közcsendi választmány első ülése zajlott le. Ez a miniszterelnöki rendelet értelmében a szentesítésre váró törvények ismertetését és magyarázatát, valamint a nemzetőrség szervezését kapta feladatul; ez utóbbira nézve a még nem szentesített 1848: XXII. te. értelmében az önként jelentkező birtokos, békés és becsületes egyének összeírását és megszervezését. A jelentkezők összeírása a következő napokban erőteljesen folyt, bár a szentesi eredményekkel a megyei bizottmány nem volt megelégedve. Április 9-én 291 gyalogos és 86 lovas nemzetőr választotta meg elöljáróit. A szomszédos Csongrádhoz és Hódmezővásárhelyhez képest valóban kevésnek látszik a 344 nemzetőr, mert Szentesen 27
