Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Damjanich Jánosné Csernovics Emília életrajza (1819–1909) Csernovics Lara feljegyzéseit közzéteszi Varsányi Péter István

Jozefmt, ki egy bukovinai bányatanácsos leánya. A kedves, jó Pepi néni lesz aztán hű segítőtársa nagyanyámnak férjhezmeneteléig. Egy Névery nevű földbirtokos veszi el, s annak halála után földeáki Návay Mihály.2

Nagyapám közben betegeskedni kezd egy vadászaton szerzett meghűlés következtében, s ő, aki mindég avval dicsekedik, hogy egy szénásszekér keresztülmehetne a mellén és mégsem ártana neki, tüdővészt kap. Felutaznak Pestre gyógyulást keresni, és ott lefestetik magukat Donáth nevű arckép festővel3, de gyógyulást ott sem találnak s így ismét hazajönnek, s nagyapám meghal 1824-ben 32 éves korában. E szomorú eset teszi az első mély benyomást a kis Emília leikébe. Apja szobájában van, mert annak imádott kedvence. Egyszerre csak kivezetik onnan, s ő a másik szobában csodálkozva lesi, hogy mi történik benn. Nyílik az ajtó, s a résen keresztül meglátja édesapja halálra vált arcát, előtte a gyóntató pappal; anyját pedig leborulva keservesen sírni.

Nagyapám halála után ki kellett költözniök a főbírói lakásból, s szegény özvegynek hét apró gyermekével nincs hova lenni, mert férje szülei még mindig távol tartják magukat tőle. Csemovits Pál szánja meg ismét őket. Simándon, amely családi birtok, belsőséget ajándékoz nekik. Egy kényelmes földszintes házat nagy kerttel, melynek végén a Szelestyóra patak folyt. Itt él eztán nagyanyám gondokkal küzdve. A fiúk hamarosan kirepülnek az iskolába. Nagyanyám megengedi, hogy választhatnak, hol akarnak tanulni, csak végezzék az iskolákat. így kerül például az én apám pár évre Sárospatakra. Emília és Natalie otthon maradnak anyjuknál.

Egyszer meglátogatja őket Csemovics István,4 nagyapám fivére, s elképedve látja, hogy a 12-ik évében járó Emília úgy nő fel, mint egy kis vadőc, nem jár iskolába. Szemrehányást tesz nagyanyámnak, ki avval védekezik, hogy képtelen öt fia mellett még leányait is neveltetni. Csemovics István (Pipi bácsi) ekkor felajánlja, hogy fizet érte, s beadják Aradra egy nevelőintézetbe, melyet egy Hernaltban kiképzett nevelőnő és férje vezetnek.

Ez a német nő nagy műveltségű és igen eszes. Növendékeivel bonne amie-nak nevezteti magát. A kis Emília akkor még egy szót sem tud németül, a nevelőnő viszont nem beszél magyarul. így az érintkezés eleinte nehéz, de a kisleány gyorsan tanul. (—) A gyermek nagyon megszereti nevelőnőjét s az is viszont őt. Puritán egyszerűséggel, de nagy gonddal neveli. Ozsonnára nyáron egy darab kenyeret kapnak, s tíz percre kimehetnek a kertbe, gyümölcsöt enni hozzá. (—) Az intézetből 14 éves korában ki kell jönnie, mert Pipi bácsi valamiért megaprehendált, s nem fizet tovább. Ekkor veszi magához őt még két évre keresztanyja, Török Mártonná, ki Aradon lakik s így mód van reá, hogy privát órákat vehessen.

Török Mártonná egy érdekes egyéniség. Nagy ész, erős jellem. Fiatal korában híres szépség, csak határtalan rendetlen. (—) Török Márton rossz, kikapós férj volt, s felesége elkeseredésében vígan élte világát. Egy napon — a férj éppen barátnőjétől jött haza lóháton —, mikor gyoroki kertjük kerítése mellett lefordult a lóról és szörnyet2 Návay Mihály (1789—1863) Csanád megye alispánja (1845). Második felesége volt az említett Gspann Jozeftn.

3 Donát János (1744—1830) festő. Prágában és Bécslien tanult; kezdetben Bécsben élt. arcképeket festett. 1810-ben költözött Pestre. Jelentősebb arcképei: Kazinczy Ferenc (1812). Virág Benedek (1815).

4 A öt fiú közül János (1809—1855) szolgabíró lett, Sándor cs.kir. hadnagy. Imre (1812—1861) cs.kir. huszárkapitány, György honvéd őrnagy, István foglalkozása ismeretlen (szül. 1790.—elhunyt 1834. vagy 1835.).

260