Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Dáczer Károly: Válogatott részletek a kincstári dohánykertészségek 1843–44-es telepítésének eredeti dokumentumaiból
1 A kincstári kertésztetek telepítésének idején Ausztriában egyedáruság, azaz dohánymonopólium volt a dohány kizárólagos felvásárlására és forgalmazására, míg az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarországon szabad volt a dohány termesztése és forgalmazása. A hazai dohánypiac jelentős szerepet játszott Európa dohányellátásában. 1839-ben rendkívüli mennyiségű dohány került a hazai piacra. Ezzel az olcsó dohánnyal kereskedőink betörtek a francia piacra. A következő években a Franciaországba irányuló tételek hiányt idéztek elő a hazai piacon, és így az Appaldó dohányellátása is veszélybe került. Báró Kübeck az osztrák dohányjövedék mennyiségi és minőségi ellátásának biztosítására, a délen fekvő kamarai birtokokon a kertészségekben történő dohánytermesztést kívánta bevezetni. Ezért hívja fel br. Mednyánszky Alajosnak, a Magyar Kamara alelnökének figyelmét dr. L. A. Krausénak, a cs. kir. dohánygyári igazgatóság helyettes felügyelőjének, a pesti dohánygyár vezetőjének Promemoriájára, emlékeztető feljegyzésére. Ez a munka ismerteti az osztrák dohányjövedék különböző felvásárlási módszereit, foglalkozik a kertészségekben történő dohánytermesztéssel, majd az Appaldó felvásárlási igényeinek megfelelően a kincstári területen telepítendő kertészségek tervszámait állapítja meg. A Promemoria indítja el a kincstári kertészségek telepítését. Keretszámait a minőségi követelmény hatja át. A telepítés során viszont a mennyiségi szemlélet uralkodott. A több évre tervezett folyamatot viszonylag rövid, mintegy másfél év alatt hajtották végre a temesi kamarai jószágigazgatóság szervei br. Ambrózy irányításával. Excellenciás30 Uram! Nagybecsű felszólításának értelmében, hogy információkkal szolgáljak a cs. és kir. Appaldó dohánylevélszükségletéről, valamint arról, javasolható-e a dohánytermesztés kiterjesztése, bátorkodom emlékezetébe idézni az elmúlt 25 esztendő eseményeit. Talán az Appaldó igazgatóságának a magas állami hatóságok által történt átvétele óta Magyarországon Pesten, Debrecenben, Szegeden és Tolnán működtek átvevőhivatalok, melyeknek feladata volt a dohányleveleknek megállapított áron történő átvétele, hogy ezáltal, valamint a termelőkre gyakorolt erkölcsi befolyásuk által a termelést a szükségleteknek megfelelő szinten tartsák. Ezek a hivatalok közvetlenül alá voltak rendelve a bécsi dohány Appaldónak, és olyan védettséget élveztek, mint amilyent a törvények minden magánszemélynek is biztosítanak. A termelők számára biztosított árakat gyakran a gabonaárak alapján számították ki, a körülményektől függően azonban gyakran szükségessé vált azok emelése. A legutóbbi években a leveleknek ilyen alapon kiszámított ára — az 1816-ban kialakult gabonaár miatt — olyan magas volt, hogy egyes spekulánsoknak lehetősége nyílt arra, hogy a leveleket a kincstári áraknál sokkal olcsóbban szállítsák. Ez a körülmény, mely párosult a több hivatalban felfedezett szabálytalanságokkal, valamint hol túlságosan nagy, hol pedig túlságosan kicsiny volt a felvásárlás, bizonyára az oka annak, hogy e hivatalokat megszüntették, és a szükségletet a szabad verseny útján fedezték. Kezdetben a beszerzésnek ez a módja kitűnőnek látszott, amennyiben a szükségletet olcsó áron szállították, és azáltal, hogy a szállítás közvetlenül a gyárba történt. 30 Excellenciás: nagyméltóságú, kegyelmes. 212
