Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Dáczer Károly: Válogatott részletek a kincstári dohánykertészségek 1843–44-es telepítésének eredeti dokumentumaiból
annak ellenére, hogy az alaprendelet előírta, a jelentkezőket nemzeti és vallási hovatartozás figyelembe vétele nélkül el kell fogadni. A bánsági telepítések során kivételesen most fordult elő először, hogy a magyarok is letelepedhettek a kincstári földre, igaz, az ország népességében képviselt arányuktól messze elmaradva. Mindezek a változások a kamarai birtokokon belül zajlottak le, de jelentőségük mégis országos rangra emelkedett, mert 20 kincstári kertészségről van szó, és ezek száma az 1848-as szabadságharc kitöréséig még fél tucattal gyarapodott is. "A tulajdonképpeni kertészségek száma 1848-ra — az állandó hullámzások ellenére is — hetvennél többre emelkedett".27 így minden harmadik kertészség kincstári tulajdonban volt. Ebből a szempontból nézve a kb. két tucatnyi kincstári kertészfalu jelentősége egészen másként ítélendő meg, különösen Csanád megyében, ahol 9 kamarai kertészség létesült, és az eddig telepítettekkel együtt 1850-ben a megye lakosságának 25 %-a élt már kertészségekben.28 A kincstári területen települt első kertészségek szegediek kirajzása folytán jöttek létre Torontá! vármegyében. 1712-ben Szőregen 100 család telepedett le. Ugyanekkor Deszkre, Klárafalvára és Ferencszállásra is jöttek ki szegediek, de csak szórványosan. A további kirajzások alakítják ki Torontálban a numerusos feles dohánykertészségeket, melyek jóval nagyobb kertésztelekkel (numerussal) rendelkeztek, mint a csongrádiak, így a kertészek a dohány mellett megtermelték a számukra szükséges kenyérgabonát, állataik részére a takarmányt. Ezért megfelelő állatállománnyal, gazdasági felszereléssel, saját tulajdonukban levő épületekkel és házzal is rendelkeztek. Az első Csanád megyei kertészségek alapítói az élet által kialakított kész rendszert vették át, a torontáli mintát, mely alapvetően különbözött a Csongrád megyeitől, mert a családi és gazdasági szükségletet is megtermelte, és a kertész állandóan a kertészség területén élt. A későbbiek során a kincstár is ezt a Torontálban kialakult dohánytermelési rendszert ültette át kertészségeinek létrehozásánál. A kincstári dohánykertészségek telepítésének 1843/44-es szakasza a Csanád megyei kertészségek kronológiájába illesztve annak harmadik nagyobb hullámát alkotta. Az első a XVIII—XIX. századfordulót követő dohánykonjuktúra, mely a kontinentális zárlat hatására jött létre és a numerusos feles dohánykertészségek Torontálban kialakult formájában terjedt Csanád megyében a földbirtokosok és azok bérlői körében. A kincstári bérlők közül Hengelmüller 1821-ben telepíti Apáczát. A dohánytermesztés és a földművelés ekkor még teljesen a kertészek kezében van, s a telepítők csak lassan kapcsolódnak be a növénytermesztésbe. 1841-ben dohány- kereskedők kincstári bérleten, kifejezetten dohánytermesztési céllal létrehozott kertészségeit is külön csoportnak kell tekintenünk, és ezek alkották a második hullámot. A magánosok és a dohánykereskedők bérleteit követte azután Csanádban 1843-ban és 1844-ben a kincstári kertészségek létrehozása,29 aminek eredeti dokumentumait a következőkben láthatjuk. A telepítéssel kapcsolatos iratok német nyelvűek, mert a Magyar Kamara hivatalos nyelve a német volt, a jószágigazgatóságok és a Magyar Kamara, a Magyar Kamara és az Osztrák Általános Kamara viszonylatában. A kertészszerződések nyelve magyar, még a németek által alakított kertészségeknél is. A nyelvi nehézségek és a gótbetűs kézírás elkerülése végett jobbnak tartottuk, ha a német szövegeket magyar fordításban közöljük.-7 VARGA JÁNOS: A jobbágyi toldbirtoklás típusai és problémái. Up., 1967. 94. old. O. F., 1978. 95. old. 29 TAKÁCS LAJOS: A dohánytermesztés Magyarországon. Akadémiai Kiadó. Budapest 1964. 100.. 101. old. 211
