Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Dáczer Károly: Válogatott részletek a kincstári dohánykertészségek 1843–44-es telepítésének eredeti dokumentumaiból
és Aurélházát. Fakert első bélyegzőjén 1843-as évszám van. Az 1843-as építkezést lehetővé teszi az 1843. február 4-én kelt kertészetekről szőlő udvari leirat, a kertészetek első alaprendelete mindkét említett kertészség telepítését engedélyezte, a Pécskán 1843. június 7-én magyarfakertiekkel22 kötött szerződés szerint későn álltak össze, így 1843-ban dohányt nem kell termeszteniük. Szántóföld után 2 ft-ot, legelőért 1 ft-ot fizetnek 1843-ban. Megtelepedésük kétségkívül 1843-ban történt. Aurélháza telepítését a Szilas kincstári pusztán ugyanakkor engedélyezték, mint Kövegyét és Fakertét. A kincstár Aurélházával a szerződést az elsők között kötötte meg, 1843. június 10-én,23 Fakerttel és Köveggyel majdnem azonos időben. Bálint Sándor szerint 1843-ban települt.24 Ebben a vonatkozásban osztozott Magyarfakert és Kövegy sorsában, amelyekkel együtt kapott telepítési engedélyt. Területe 1842. október hó végén került a kamarai uradalom szabad rendelkezésébe, 1843-ban rét- és legelőként adták bérbe. Ez a kertészség magyarszentmártoni kirajzás. Községi bélyegzőjükön 1845-ös évszám szerepel. Ekkor vált a telep községgé. Van olyan eset is, amikor a kincstár által nyilvántartott települési év megegyezik a település létrejöttének idejével, Királyhegyes, Kübekháza, Csanádalberti, Újhely, Almáskamarás, Ambrózfalva esetében. A nagymajláthiak első községi bélyegzőjén az 1843-as év szerepel. Szerződésük szerint a terület használati jogát 1843. november 1- től 1858. október 31-ig, 15 évre szerezték meg.25 A község lakosainak egy része azon a területen 1843-ban bérlő volt. Érdekes példája ez annak, hogy milyen nehéz egyes esetekben a kérdést eldönteni. Abban igaza van a kincstárnak, hogy a vele kötött szerződés alapján 1844-ben alakították ki a falut, és Körmendi munkájából is erre lehet következtetni.26 * Tekintettel arra, hogy egy kertészség létrejöttének idejét sokféleképpen határozták meg, célszerű lenne, hogy ennek elbírálása egységes elvek alapján, a magyarság által használatos gondolkodás szerint történjék, időpontjául azt fogadják el amikor a kertészet megalakulása folyamán megfelelt a település fogalmának, vagy ha településének idején államigazgatási önkormányzattal is felruházták, akkor településének és egyben községgé alakulásának idejét kellene alapul venni. Ennek megállapítására a most közöl- teken kívül egykorú dokumentumokat kell felhasználni. Fia ezek az egységes elvek érvényesültek volna, akkor nem lenne oly sok megbízhatatlan adat, mint ami sajnálatos módon forgalomban van, és aminek kiküszöbölése sokszor igen nagy munkát igényel. A sokféle bánáti telepítés közül a kincstár számára ez volt a legolcsóbb. A kertészek nem felépített és mindennel ellátott házat kaptak, mint a bánáti németek, hanem csak üres telket, melyen saját erőből, némi anyagi támogatással kellett felépíteniük a saját tulajdonukat képező lakásukat, a továbbra is kincstári tulajdonban lévő telken. Nem kész faluba költöztek be, hanem önerőből maguk építették föl azt. Ezek a falvak nem örökös jobbágyfalvak voltak, hanem csak a szerződés idejére települtek. Igen kemény feltétel ez, mert ha a szerződés lejártakor a kincstár nem hajlandó újabb szerződést kötni, a nagy fáradsággal és költséggel felépített falut a szerződés értelmében s kertészeknek egy negyedév alatt a földdel egyenlővé kell tenniük. Szerencsére túlélték ezeket a válságos időket, és falu lett belőlük. A Marostól délre eső területen főként németeket telepített Ambrózy báró. A Marostól északra leginkább magyarokat. Még itt is vigyázott a temesi jószágigazgató, hogy a bánságban a németek letelepedését a lehető legnagyobb mértékben elősegítse, 22 MOL E 148. NRA Fasc. 1874. N°. 68. 23 MPL E 148, NRA Fasc. 1874. N°. 70. 24 BÁLINT SÁNDOR: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75-2. Aurélháza románul Raut. németül Rautendorf. 149. old. 25 MOL E 148. NRA Fasc. 1875. N° 17. Mai neve Nagyér. 26 KÖRMENDI JÁNOS: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig. 1843—1878. Makó 1980. 43., 26—28. old. 210
