Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
előtt tett esküt, majd a törvényhatósági bizottság újjáalakulása után március 26-án megtörtént hivatalos beiktatása. Általános jelentésemben az oroszok helyi parancsnokságával való viszonyunkat is vázolnunk kell. Ez a viszony a lehető legjobb. Természetes, hogy eleinte bizonyos fokú bizalmatlansággal találkoztunk, amit a hadiállapot hozott magával. Amint azonban jobban megismertek bennünket, és látták, hogy a magyar nép mennyire dolgos és békeszerető s nem a maga akaratából avatkozott bele a háborúba, ez a bizalmatlanság megszűnt, s minden ténykedésünkben csak a legjobb indulatot és támogatást tapasztaljuk. Zökkenők természetesen előfordulnak, ennek oka azonban nem a jóakarat hiánya, hanem a hadi helyzet. Az orosz birodalom még háborút folytat, és egyik átvonulási vonala vármegyénkén vezet keresztül. A harcbamenő katonát pedig ismerjük. A vármegye lakosságának élelemmel való ellátása az 1944/45. év telén semmi kifogást sem hagyott maga után. Az 1944. évi termés a vármegye gyors megszállása következtében ittmaradt, és inkább bizonyos fokú bőség állott be a vármegyében, bár az orosz hadsereg igen nagy készleteket lefoglalt és elfogyasztott. Általános panasz volt, hogy a gazdák nem tudják terményeiket értékesítem, emiatt nincsen pénzük, és nem tudnak adót fizetni, és csak abban reménykedtek, hogy ha Pest is orosz fennhatóság alá kerül, akkor megjavul a helyzet. Ez a remény várakozáson túl teljesült. A hosszú ostrom Budapestet teljesen kiéheztette és mindenéből kifosztotta. Az éhenhalás előtt álló emberek semmit elég drágának nem találnak, és ennek folytán egy olyan drágulás következett be, ami egy nagyon erős inflációnak az előjele. Makót és az egész vármegyét annyira ellepték az idegenek, hogy ma már ott tartunk, hogy az élelmiszerkivitelt korlátok közé kell szorítani, ha el akarjuk kerülni, hogy a vármegyében is éhínség üsse fel a fejét. A vármegye területén majdnem mindenki megkapta búzában a fejadagot, úgyhogy az ellátatlanok száma igen kevés. De zsírral a lakosságot ellátni nem tudtuk, s mivel a sertésvágásokat megyeszerte korlátozni kellett, és a lakosság a háborús viszonyok miatt a szükséges mennyiségű és súlyú sertést amúgy sem tudta levágni, rövid időn belül zsírhiány fog beállni. A közellátási miniszter úgy a sertés, mint a szarvasmarha vágását betiltotta. Ennek célja az volt, hogy a háború miatt igen lecsökkent jószágállományunkat valamivel felnövelje. Sajnos, rajtunk kívülálló okokból ez a cél keresztülvihetetlen. Az orosz hadsereg utánpótlási területe vagyunk ugyanis, és így állandóan nagymennyiségű szarvasmarhát, sertést, búzát, tengerit és zöldségfélét kell beszolgáltatnunk. Jelenleg is 3000 drb. szarvasmarha, 500 drb. hízottsertés, 250 vagon búza és 60 vagon morzsolt tengeri a leszállítandó kontingensünk. Beszolgáltatási kötelezettségünknek eleget is teszünk, ezzel is bizonyítani akarván az orosz hadsereg előtt jószándékunkat. A legnagyobb baj azonban ott van, hogy a megállapított mennyiségen felül az állandóan átvonuló különböző alakulatok is itt szerzik be élelmiszerszükségletüket. Ez a vármegye jószágállományát teljes kipusztulással fenyegeti. A vármegye keleti részéből pl. ez év első három hónapjában összesen 1100 drb. szarvasmarhát szállítottak el, az előbb jelzett kontingensen felül. Védekeznünk pedig az erőszakos igénybevételek ellen lehetetlen. Panaszunkat az illetékes parancsnokság mindig meghallgatja, de a rekvirálás letiltása iránt távbeszélőn leadott rendelkezés vagy későn érkezik, vagy nem nyer 175
