Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
2 DR. PÁLL ENDRE ALISPÁN 1945. ÁPRILIS 9-EI BESZÁMOLÓJA A KÖZIGAZGATÁSI BIZOTTSÁGNAK AZ 1944 SZEPTEMBERE ÓTA TÖRTÉNTEKRŐL ÉS A VÁRMEGYE ÁLLAPOTÁRÓL Mélyen tisztelt Közigazgatási Bizottság! Mielőtt havi jelentésemet ismertetném, engedje meg a Tesztelt] Közigazgatási Bizottság, hogy újjáalakulásakor üdvözöljem és felkérjem arra, hogy engem nehéz és felelősségteljes munkámban támogatni szíveskedjék. A közigazgatási bizottság utolsó ülését 1944. évi szeptember hónapban tartotta. Ha ez az idő nem is nagy, annál fontosabb történelmi szempontból és a lezajlott eseményekből ítélve. Nem tudok más módon teljes képet nyújtani a lezajlott eseményekről, hacsak bővebben nem foglalkozom a szeptemberben történtekkel. A román hadüzenet után Magyarország, mint köztudomású, nem követte Románia példáját, sőt megtámadta Romániát, és bizonyos helyi sikereket is ért el, amivel csak az ottani magyarság sorsát tette nehezebbé. Ezek mellett a helyi sikerek mellett is mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy sem a magyar, sem a német hadsereg a győzedelmesen előre száguldó orosz haderőt feltartóztatni nem tudja, és csak napok, sőt órák kérdése, hogy hazánk területe is harctérré válik. A magyar hadsereg átmeneti sikereit hamarosan követte a balszerencse. Makón is elterjedt a hír, hogy Aradot ki kellett üríteni, és az egész Székelyföld orosz fennhatóság alá került. A városban a pánik azonban csak akkor tört ki, mikor szeptember 22-én elterjedt a híre annak, hogy az elmúlt éjszaka folyamán egyes vezetőegyéniségek családjaikat elszállították Makóról. A pánikot még csak növelte az, hogy a hivatalokban a tisztviselőknek előre kiadták három havi illetményeiket, és mindenkit figyelmeztettek arra, hogy ha teheti, meneküljön a Tisza nyugati partjára. Ilyen utasítást kapott a vármegyei tisztikar is a szeptember 23-án megtartott értekezleten. Ugyanakkor közölték, hogy egyes tisztviselők a főispán és az alispán vezetése alatt Kisteleken egy kis Csanád vármegyét fognak létesítem, míg a többi tisztviselő tekintse magát elbocsátottnak. Vármegyét létesíteni és közigazgatni a vármegye területe és lakossága nélkül lehetetlen. Rá kellett, hogy jöjjenek erre az eltávozottak is azalatt a Canossa-járás alatt, ami rájuk várt a menekülés alatt. Szeptember 24-én du. 3 óra körül magához kéretett Fejér Miklós főispán, és közölte velem, hogy az orosz haderő egyes részei Nagylaknál betörtek az országba és elérték Királyhegyes községet. A kiürítési rendelkezések értelmében nekik is távozniok kell. Eltávozott Fejér Miklós főispán és kíséretében Ferenczy Béla alispán, Issekutz Béla főjegyző, Bállá Miksa II. főjegyző, Szalay Károly vm.árv.[aszékij ülnök, Árva János főlevéltáros, Sipos József vm.szv. |számvevő] főnök, Bérczy Antal aljegyző, dr. Joó Imre m.kir. tiszti főorvos, Pfadler Lajos, Machalek Sámuel irodaigazgatók és Kenéz Sarolta vm.díjnok. Nevezettek magukkal vitték a vármegye összes készpénzét, betétkönyvét, a használható írógépek egy részét, az összes betéteket, iktatóbélyegzőket és gépkocsit. 171
