Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
Még eltávozásuk előtt fehéráruként elküldötték az anyakönyvi II. példányokat és az értékesebb képeket. Rajtuk kívül eltávozott dr. Juhász Gyula vm. árvaszéki elnök, Lukács János, Tillinger Péter, Fodor Elemér, Szilágyi Sámuel irodatisztek, Búgván Imre, Kollár Mária, Szilágyiné Kollár Erzsébet, Nagylakiné Mancsán Margit, Sipos Magda díjnokok a központból, Antalffy Lajos, Halmos Miklós, Szilágyi Stand Pál, Hervay Kálmán főszolgabírák, Harsányi László, Pintér György tb. [tisztbeli] főszolgabírák, Radnai Miklós mezőkovácsházi, Veréb Imre eleki irodatisztek, Bárdos Menyhértné, Popovics Mária díjnokok a járásokból. Rajtuk kívül eltávoztott az államépítészeti hivatal, a m.kir. gazd[asági] felügyelőség egész tisztikara, a kir. tanfelügyelőség, dr. Bécsi Bertalan, Makó város polgármestere, a járási tisztiorvosok és a város több vezetőembere. Szeptember hó 26-án vonultak be a győzedelmes orosz csapatok Makóra és kb. október hó 10-éig a vármegyei közigazgatás teljesen szünetelt, a város környékén dúló harcok miatt. Makó városban már szeptember 27-én normalizálódott az élet. Az orosz hadrakelt sereg parancsnoka dr. Könyves Kolonics József nyug [almazott] v[árosi] ügyészt a város parancsnokává nevezte ki, és ő megkezdte a városi hatóságok megszervezését és munkába állítását. Az orosz városparancsnok az 1944. év folyamán internált személyek bevonását kívánta a városi igazgatásba, és ennek folytán nevezettek a városi közigazgatás egyes ágazataiba ellenőrként behelyeztettek. Megszerveztetett a városi rendőrség is. Ennek vezetésével a városparancsnok Igaz Lajost bízta meg. A közbiztonság [szerve] először polgárőrség formájában alakult meg, s a város férfi lakossága osztálykülönbség nélkül egyöntetűen jelentkezett polgárőri szolgálatra. A városparancsnokság megszervezése után azonnal kerestem az összeköttetést dr. Könyves Kolonics József városparancsnok úrral, hogy a vármegyei közigazgatást megszervezzem. Nevezett azt a felvilágosítást adta, hogy a harcok lecsillapodásáig és némi nyugalom helyreállásáig várakozzam. Természetesen naponta felkerestem a vármegyeházát. Az épület nagyon szomorú látványt mutatott. Az udvarra kocsik voltak beállítva. Az irodahelyiségekben katonák tanyáztak és a folyosón főztek. A földszint egyik szobáját fürdőnek akarták a katonák berendezni, s a zuhanyzót már el is készítették olyképpen, hogy az elhasznált víz elvezetésére lukakat fúrtak a parkettbe. A főispáni irodákban a sebesülteket operálták. A padlóról a vérnyomokat mi takarítottuk el. A földszint pusztulásával azonban össze sem lehetett hasonlítani azt a rombolást, ami [amely] az emeleten, a főispáni és alispáni lakásokban történt. Összetörtek, zúztak mindent; ami ép bútor megmaradt, azt hadizsákmányként később elszállították. Október első hetében történt, hogy a városparancsnokságtól egy küldöttség keresett fel és fékért, hogy az épületet lehetőség szerint hozassam rendbe, és az itthonmaradt tisztviselőket hívjam be szolgálatra. A felhívásnak eleget tettem, és egy heti nehéz munkával sikerült elérnem, hogy maga az épület használhatóvá vált, de úgy a külső, mint a belső kertben térdmagasságig állott a szemét. Ennek az eltakarítása több hetet vett igénybe. A városparancsnok öt tagból álló politikai bizottságot rendelt ki mellém, melynek feladata az volt, hogy működésemet ellenőrizze és csak olyan törvények és rendeletek 172
