Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
Folyó hó 21-én reggel a vármegye főispánja és Issekutz Béla vármegyei főjegyző utaztak ki a hadtestparancsnoksághoz. Őket a hadtestparancsnokságon vitéz Szakváry őrnagy úr a helyzetről részletesen tájékoztatta, sajnos azonban a hadtestparancsnok úrral nem volt alkalmuk beszélni, mert egy magasrangú német katonai parancsnokkal megbeszélése volt. Szakváry vezérkari őrnagy úr kedvezőtlen híreket mondott és megerősítette azt, hogy nagy ellenséges túlerővel állunk szemben. Ekkor a vármegye nyugati részén komolyabb ellenséges hadműveleteknek előjelei még nem mutatkoztak. A vármegye nyugati részén Mezőhegyestől Újszegedig tartó szakaszon csak igen kis katonai erők voltak, ami igen nyugtalanító körülménynek látszott annál is inkább, mert az előző napokban úgy a járási főszolgabíróktól, mint katonai személyektől nyert értesülés szerint Nagyszentmiklóstól Kiszombor község felé egy zászlóaljnyi román katonaság már felvonult. Jóllehet, ennek a katonai kérdésnek taglalása egyáltalán nem tartozik a polgári hatóságok feladatkörébe, benső nyugtalanságtól űzve, illetékes katonai parancsnokságokkal ez irányban többször folytattunk telefonbeszélgetést. A vármegye főispánjának és a vármegye főjegyzőjének a hadtestparancsnokságtól történt visszatérése óta az alispáni hivatal tisztikara az alispáni hivatalban úgyszólván éjjel-nappal együtt volt a hadihelyzetből kifolyóan teendő közigazgatási intézkedések érdekében. így telt el a 21-ei délután. 21-én este 11 óra körül az alispán hivatalában megjelent Kiss G. Jenő százados egy hadnagy és két tábori lelkész kíséretében. Közölték, hogy a katonai közigazgatás a vármegye területén megkezdi működését, és reggel 8 órakor a katonai közigazgatási csoport vezetője Tilger vezérőrnagy úr az alispáni hivatalban megbeszélés lefolytatása végett meg fog jelenni, egyben hivatali helyiségre vonatkozó igényeinek sürgős teljesítését kérték. Fentiek közlése után eltávoztak, de éjjel 3 órakor újból megjelent a két tábori lelkész, és a századosnak azt az üzenetét adták tudomásunkra, hogy az oroszok a vármegyébe betörtek és Makó városától 18 kilométerre vannak. Az alispán kérdésére közölték, hogy Kiss G. Jenő százados úr csoportját alarmirozta, és kimentek védeni a Maros-hidat, mely Kiszombor felé vezet. Ezen bejelentésükön módfelett elcsodálkoztunk, mert a katonai közigazgatási csoportnak nem feladatköre a hídvédelem, vagy más harci cselekmény. Másnap olyan hírek jutottak tudomásunkra — ezeket azonban nem volt idő és mód ellenőrizni —, hogy az éjjel folyamán kimentek Püspökielére, és az éjszakát a majorban tölötték. Másnap reggel 9 órakor — tehát folyó hó 22-én — a százados úr újból jelentkezett az alispán előtt s közölte, hogy minden pillanatban várja a tábornok úr megérkezését. Ez nem történt meg, sőt 11 óra körül a százados úr a vármegye főispánja és az alispán előtt lejelentkezett, és bejelentette, hogy a tábornok úr nem érkezik meg, és a katonai közigazgatás ittlevő tagjait azonnali hatállyal visszarendelte Szegedre. El is utaztak, s több hírt róluk azóta sem hallottunk, így tehát a vármegyei katonai közigazgatásnak semmi szerepe nem volt, s rövid 11 óra kinttartózkodás után a közigazgatási csoportból részben megjelentek is eltávoztak. 23-án egyébként végleges befejezést nyert a vármegyei levéltár és a vármegye nélkülözhetetlen iratainak waggonba csomagolása, az intézkedések megtétettek, a waggon útbaindítása a makói SZCSV állomásról Mezőhegy es-Orosházán át Kiskunfélegyházára, az innen teendő további disposició érdekében. Előtte való napon, vagyis 22-én a vármegye területén a dologi kiürítés befejezés előtt állott, s a nap további része jórészben ezen intézkedésekkel telt el. Az alispán ismételten igényelt a 162
