Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)

várostól a dologi javak (iratok stb.) elszállítására fogatos járműveket, ezek azonban a város legerélyesebb intézkedése ellenére sem vonultak be. Miután a hadihelyzet a fentiek szerint kiéleződött, már nem volt idő és mód arra, hogy a hadtest dologi kiürítési parancsa az ezen parancsban foglalt módozatok szerint hajtassák végre, és ezért az alispán utasította a város vezetőségét, hogy a legszigorúbb karhatalom igénybevételével állítsa elő a szükséges fogatolt járművet. A fogatolt jármű igénylésénél az alispánnak gondja volt a tisztviselőkre is, hogy veszély esetén részben e fogatolt járműveken szintén eltávozhassanak. Miután az esti órákig ez az intézkedés is teljesen eredménytelen maradt, az alispán kérésére a vármegye főispánja érintkezésbe lépett a Szeged—Csanádi Vasutak üzemvezetőségével, honnan másnapra négy waggonnak rendelkezésre bocsájtását ígérték meg, közölvén azt is, hogy a waggonok felül fedett és oldalt lécezett egyemeletes sertésszállító waggonok lesznek. Ezek közül másnap, vagyis 23-án valóban csak egy waggont kaptunk meg, a berakodás a legsürgősebben megtörtént, a kisérő kijelöltetett, nyílt paranccsal elláttatott, úgy az alispán, mint az állomásparancsnokság részéről, azonban az adott kilátás ellenére is a waggont 23-án és 24-én nem indították úgy, hogy a később részletezendő események következtében az Makón maradt berakodva. A hadtest részéről sem az alispán, sem más hatóságok, vagy hivatalok nem kaptak a legközvetlenebb veszélyre vonatkozó tájékoztatást, sőt folyó hó 19-én délután 4 órakor a szegedi V. honvéd kerületnél, illetve országmozgósítási kormánybiztosnál tartott értekezleten az alispán személyét képviselő vármegyei főjegyzővel és országmozgósítási előadóval azt közölték, hogy egyelőre a dologi kiürítéssel kapcsolatban csak az előkészületeket, tehát a csomagolást kell megtenni, és megfelelő számú waggont igényelni. Nevezettek nyomban közölték, hogy a waggonigénylés az alispán részéről már előzőleg megtörtént. Egyben azt az utasítást kapták, hogy amennyiben bármely oknál fogva az elnöki és OM [országmozgósítási] iratokat kellő időben elszállítani nem tudnák, úgy azokat az egyéb bizalmas iratokkal együtt el kell égetni.

22-én este 9 óra körül az alispán[t] Szentesről felhívta vitéz Nagy Jenő csendőrezredes úr, aki érdeklődött, hogy a dologi kiürítés érdekében minő intézkedések tétettek. Az alispán részletesen tájékoztatta őt a helyzetről és a tett intézkedésekről, amelyeket jóváhagyólag tudomásul vett.

Majd 22-ről 23-ára virradó éjjel fél 1 órakor az alispánt Szentesről, ahol hadműveleti kormánybiztos úr székel, telefonon felhívta vitéz Asztalossy Pál vezérőrnagy úr, a középtiszai hadműveleti terület katonai közigazgatásának parancsnoka, és elrendelte a vármegye határmenti járásainak önkéntes kiürítését, az ide vonatkozó hirdetmény szövegét pedig telefonon tollba mondta. Az alispán jelentette neki, hogy a vármegye hat járása közül négy járás és a nagylaki szolgabírói kirendeltség, valamint Makó megyei város határai egyben a trianoni határvonalat is jelentik, a mezőkovácsházi járás szintén közel fekszik a határhoz, mert a vármegye földrajzi területe hosszú keskeny sáv. Tehát a járásonkénti egymásutáni önkéntes kiürítési eljárás itt nem alkalmazható, mert az alispán véleménye szerint az önkéntes kiürítést a veszélyeztetettség és a vármegye földrajzi alapja folytán az egész vármegyére végre kell hajtani. Ezt a vezérőrnagy úr helyeslőleg tudomásul vette, és ilyképpen rendelkezett, tudomásul véve azt is, hogy az előző napon nemcsak megkezdődött már — főképpen a határmenti sávokból — a lakosság egy részének

163