Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
A vármegye első főjegyzői állására egyedül dr. Fodor Sándor behelyettesített főjegyző pályázott. A másodfőjegyzői státust a főispán egyelőre nem hirdette meg. Dr. Fodor Sándor 1899. március 27-én született, nemrég múlt 46 éves. 1922. január 9-én lett szolgabíró, 1935. április 10-én pedig főszolgabíró. 1937. október 7-én a vármegye főjegyzőjévé nyert behelyettesítést, de az 1939. január 10-ei választáson mégsem ő, hanem Issekutz Béla lett a főjegyző, mert „politikai felfogása a kor szellemének nem volt megfelelő”. 1944. május 22-én Máramaros vármegyébe helyeztetett árvaszéki ülnöknek, ahol „köztudomásúan baloldali magatartást tanúsított”; szabotált (!?). A Belügyminisztériumban jelentkezvén 1945. március 12-én vármegyei főjegyzői behelyettesítést nyert az alispántól. A vármegye tiszti főügyészi állására ketten pályáztak; dr. Édenburg Andor és dr. Tézsla Ferenc. Dr. Édenburg Andor — mint írtam — a törvényhatósági bizottság megalakulásakor tiszteletbeli főügyészi címet kapott. Ez idő tájt dr. Bánfy József nyugalmazott vármegyei főügyész mint szolgálattételre behívott látta volna el e funkciót, mivel azonban ő hónapok óta beteg volt, a főispán dr. Édenburg Andort 1945. május 19-én — öt nappal a választás előtt (!) — alispáni javaslatra a főügyészi állásba behelyettesítette. Dr. Tézsla Ferenc makói gimnáziumi tanulmányai (1921-1929) után a szegedi jogi kar hallgatója, 1936-ban pedig bécsi ösztöndíjasa volt. 1941-ben lett a bajai törvényszék bírája. A kiürítés során Győrig jutott. A front átvonulása után a győri Nemzeti Parasztpártban játszott vezető szerepet. Az árvaszéki elnökségre az ugyanezen állásba már behelyettsített dr. Návay Zoltán árvaszéki ülnök, az árvaszéki ülnöki álláshelyre pedig dr. Makláry Klekner Pál pályázott. A vármegyei aljegyzői helyre ketten pályáztak; dr. Kovács Ákos battonyai behelyettesített szolgabíró, valamint Elekről dr. Bérczy Antal, aki elmeneküléséig is vármegyei aljegyző volt. A járási főjegyzői — korábban főszolgabírói — álláshelyekre való pályázatok eltérő érdeklődésre vallanak. A központi (makói) járás élére ketten pályáztak, dr. Kovács Ágoston, az 1944 szeptemberében egyetlen helyén maradt főszolgabíró, valamint dr. Vertán Endre, aki 1944. november 16-ától az eleki járás behelyettesített szolgabírája volt. Dr. Kovács Ágoston Kovászin (Arad vm.) 1887. november 30-án született; 58. évében járt. Kolozsvárt végezvén jogi tanulmányait; 1912. október 30-án szerzett államtudományi doktori címet. 1911. október 30-án lett Arad vármegye közigazgatási gyakornoka az alispáni hivatalban. 1912. szeptember 30-átől a kisjenői járásban szolgabíró; 1921. március 12-én repatriált, s az Elek székhelyű Csonka-Árad vármegye aljegyzője, 1921. június 16-án másodjegyzője, ugyanez év július 18-án pedig főjegyzője lett. A vármegye-egyesítés után, 1924. január 14-én eleki szolgabíró, 1926. december l-jétől battonyai szolgabíró, 1929. december 16-ától ugyanitt főszolgabíró, 1937. október l-jétől behelyettesített, 1938. január 10-étől pedig megválasztott főszolgabíró a központi járásban. A mezőkovácsházi főjegyzői álláshelyért szintén ketten lépek sorompóba: Réday István behelyettesített főszolgabíró és Szöllősi Kelemen nyugalmazott segédjegyző, aki ekkor Refonnátuskovácsházán községi jegyzőként szolgált. Az utóbbi, pályázata szerint, „mint a népi politika harcos múltbam tagja az elmúlt reakciós időben vezetőjegyzői álláshoz nem jutottam, és 22 évi közszolgálat után a vármegye akkori vezetősége nyugdíjazott”. Az eleki járás vezetője dr. Sarlós Ferenc eleki községi főjegyző, valamint Antalffy Lajos, a járás elmenekült főszolgabírája kívánt lenni. „Igazolásom — írta Antalffy — 157
