Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
azoknak a bitangoknak, akik bitorolták az országot”. A kisgazdák elsősorban az internálási túlkapásokra hivatkoztak, mire a bizottság elhatározta, hogy a rendőrségnek ez irányú tevékenységét ellenőrizni fogja.82 Az 1030/1945. ME sz. rendelet nyomán, miként az országban mindenütt, ismét támadásba kezdtek a kisgazdák. Akkor már magát a bizottság létét fenyegették. Arról volt szó, hogy a megyei pénzügyi fedezet megvonása után a pártok havi 100-100 pengővel járultak hozzá a CSNB működéséhez. A kisgazdapárti Szőnyi Imre kijelentette, hogy e „hozzájárulást feleslegesnek tartja, mert a nemzeti bizottság további ténykedése — miután az összes önkormányzati szervek megalakultak — nem szükséges”.83 3. Mielőtt részleteiben megismernénk a CSNB tevékenységeinek területeit, elemeznünk kell egyik legfontosabb normatív határozatát, a „szervezeti alapszabályokat”, melyet megalakulásakor fogadott el a bizottság. Az 1. pont a bizottság létszámát állapítja meg, különösen kiemelve a jogi képesítésű titkár személyét, akinek szintén tagsági jogot adott. E pont második fordulata lehetőséget teremt arra, hogy „a jövőben olyan politikai párt alakuljon, amely ezen céloknak megfelel, a bizottság elhatároz/zaZ/a, hogy az újonnan alakult párt küldöttjeit meghívhatja a bizottságba. Ezen újabban kiküldhető bizottsági tagok létszámát a bizottság határozza meg.” E fordulat alkalmazására példaként a Madisz képviseletét lehet megemlítem. Különös jelentősége volt emiek a falvakban, ahol így vált lehetővé a később megalakult pártok bevonása a nemzeti bizottságok munkájába. A 2. pont az elnöki és alelnöki tisztség betöltéséről, a 3. pont pedig az ülések összehívásáról rendelkezett. A CSNB tevékenységét ülésein fejtette ki, bár esetenként különbizottságokat is alakíthatott egy-egy kérdés kivizsgálására. Az üléseket a bizottság elnöke hívta össze a következő szabályok szerint. a) Köteles volt az ülést 30 naponként — havonként — a beérkezett ügyekre tekintettel összehívni. b) Ennél rövidebb időközökben is összehívhatta a bizottságot „minden olyan esetben, amikor a bizottság elé döntésre, akár számánál, akár pedig fontosságánál, ill. sürősségénél fogva már kellő számú ügy érkezett vagy utaltatott”. c) Köteles volt összehívni az ülést akkor is, ha ezt legalább két bizottsági tag a tárgyalandó ügy megjelölésével kérte. d) Ha a bizottság elnöke nem teljesítette az összehívás kötelezettségét, a tagoknak is jogukban állt összehívni az ülést. Ehhez legalább két bizottsági tag együttes összehívó nyilatkozata volt szükséges. Az összehívás részletei: a meghívót két nappal az ülés előtt titkosan kellett kézbesíteni; tartalmaznia kellett a tárgyalandó ügyek részletes felsorolását és a bizottsági tagok kellő időben bejelentett indítványait. A 4. pont szerint az ülések nem voltak nyilvánosak. „Az elnök javaslatára [...] a bizottság megengedheti, hogy közérdekből bizonyos személyek a tanácskozáson jelen lehessenek.” A bizottság az ülésről sajtóközleményt adhatott ki. Az 5. pont szerint a határozatképességhez 8 tag jelenléte volt szükséges. Valamely tag akadályoztatása esetén a küldő politikai pártnak (szervezetnek) joga volt teljes jogú helyettesítő tagok megbízására. Ha valamely tag háromszor elmaradt, őt a határozatképességhez szükséges számba (8) nem lehetett beszámítani. Rendkívüli esetekben, az ügy sürgőssége és fontossága miatt a bizottság a megjelent tagok számára tekintet nélkül a meghívóbeli tárgysorozattal kimondhatta határozatképességét. * *2 CSMLCSNB 90/1945. 83 CSML CSNB 200/1945. - VDCSMMT 1919-1945: 85 (204-205.) (Saját közlés.) 132
